Egy, az NPR által megjelentetett új elemzés a gyanújukban most meg is erősítette az archeológusokat, amellyel is az ital létezésének legrégebbi bizonyítékává avanzsálta a leleteket. A teának a kínai történelemben elfoglalt, előkelő helyét mi sem támasztja alá jobban, minthogy a felfedezett minták egy része az i.e. 141-ben elhunyt, Han-dinasztia-beli Csing-ti császár sírjából került elő.

A hsziani Hanyangling Mauzóleumban feltárt ínyencség kissé talán fiatalabb társára a tibeti Ngari-prefektúrában a Gurgaon Temetőben bukkantak a kutatók. Köles-, rizs- és spenótmaradványok úgyszintén felsejlettek a nyughelyek romjai közül. Néhány pirinyó levélrügy egyes vonásai mindamellett hátborzongató rokonságot mutattak a legfinomabb teafű bizonyos jellegzetességeivel.

Minthogy a tea nem terem meg a kérdéses sírok közelében, a lelet nem csak azt bizonyítja, hogy az innivaló kellően értékesnek találtatott a császárokkal együtt történő eltemettetésre, de azt is, hogy i.e. 141-re illetőleg az i.sz. második évszázadra az élvezeti cikk hsziani és tibeti importja már elkezdődött.

Bár nem igazán lehet megállapítani, hogy teafőzésre használták-e a leveleket, James Benn, a kanadai McMaster Egyeteme Buddhizmus és Kelet-ázsiai Vallások tanszékének professzora elmondta, hogy a vizsgált korban bizonyos (mondjuk gyógyászati) céllal már kétségkívül fogyasztottak teafüvet a… teafűfogyasztók.