„Barátaink a versenytársaink. Ellenségeink a vevőink.” Egy országhatárokon túlnyúló, több éven keresztül működő kartell megszervezésén fáradozó egyik vállalkozás vezetője ezekkel a szavakkal igyekezett rábírni versenytársait az együttműködésre. Az idézetből világosan kitűnik, hogy a világ minden táján miért tiltják a versenytársak közötti aprólékos egyeztetést. Ha ugyanis az azonos piacon tevékenykedő vállalkozások felosztják egymás között a piacot vagy megállapodnak az árakban, akkor a kartell monopóliumként kezd működni. A verseny megszűnése pedig komoly károkat okoz a fogyasztóknak. Az adott piacon forgó termékek megdrágulnak, a választék leszűkül, a minőség romlik. Furcsa módon a kartell az abban szereplő cégek számára sem mindig előnyös. A verseny megszűnése miatt a piaci szereplők „ellustulnak”, innovációs aktivitásuk alaposan lecsökken. Gyanítható azonban, hogy az előnyökből jóval több van, mint a hátrányokból, a kartellezés ugyanis elég elterjedt jelenség a világon és Magyarországon is. A kartellező cégek üldözésében komoly szerepet játszó Gazdasági Versenyhivatal (GVH) február közepén tartott konferenciáján Nagy Zoltán, a hatóság elnöke úgy becsülte, hogy az általuk felderített kartellek 2002 és 2006 között 64–142 milliárd forint közötti kárt okoztak a fogyasztóknak. Például az M7, M3 és M70- es autópályák egyes szakaszait építő társaságok 128 milliárd forintért vállalták a munkát, miközben a GVH vizsgálata feltárta, hogy a nyereség nélküli alapára ennek a munkának egy feljegyzés szerint mindössze 90 milliárd forint lett volna. Nem is csoda, hogy az állam a mindenkori kormánytól független, beszámolással csak az Országgyűlésnek tartozó GVH-n keresztül komoly erőfeszítéseket tesz a jelenség visszaszorítása érdekében. A versenyhatóságnak bőven akad tennivalója, hiszen 2002 óta több mint 30 kartellt marasztalt el. Az összejátszás miatt elmarasztalt több száz vállalkozásra pedig 20,2 milliárd forint bírságot vetett ki.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Gazdasági Versenyhivatal felépítése
A GVH élén az elnök áll, akinek munkáját két elnökhelyettes segíti. Utóbbiak egyike a Versenytanács elnöke, a másik feladata a szakmai irodák irányítása és felügyelete. A szakmai irodák ágazati alapon, illetve ügytípus szerint szervezettek. A szakmai irodák döntenek a versenyfelügyeleti eljárás elrendeléséről, és gondoskodnak a döntés-előkészítéshez szükséges vizsgálatok lefolytatásáról. A szakmai irodák közül a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása ügytípusba tartozó panaszok, bejelentések intézését, illetve vizsgálatok lefolytatását a Fogyasztóvédelmi Iroda végzi, míg a titkosan megvalósított, legkeményebb versenykorlátozást (árrögzítést, piacfelosztást) jelentő kartellek felderítésével és vizsgálatával a Kartell Iroda foglalkozik. Az ágazati alapon szervezett Infokommunikációs Iroda, Ipari és Élelmiszer-gazdasági Iroda, valamint Szolgáltatási Iroda a feladatkörébe tartozóan valamennyi egyéb ügytípussal kapcsolatos szakmai irodai feladatot ellát. A kereskedelmi törvény alapján a hivatalra háruló a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedők feletti felügyelet ellátásából adódó teendőket a Szolgáltatási Iroda végzi. A szakmai irodák versenyfelügyeleti és versenypártolási munkáját – az elnök, illetve az elnökhelyettes közvetlen felügyelete alá tartozó – más szervezeti egységek is segítik. Így a szakmai irodai munka közgazdasági elméleti és módszertani hátterét a Versenypolitikai Iroda, intézményesített jogi támogatását pedig a Jogi Iroda biztosítja, míg a közösségi jogalkalmazással és kapcsolattartással – valamint általában a nemzetközi együttműködéssel – kapcsolatos feladatokat a Nemzetközi Iroda munkatársai látják el. A hivatal versenykultúra fejlesztéséhez való hozzájárulása érdekében kifejtett tevékenységét a főtitkárság Versenykultúra Központja fogja össze. A GVH versenyfelügyeleti eljárásait érdemben lezáró – valamint azok végrehajtását elrendelő – határozatokat a hivatalon belül elkülönült döntéshozó fórumként működő Versenytanács hozza meg, s egyben gondoskodik is azok nyilvánosságra hozatalárl. A Versenytanács az egyes ügyeket a Versenytanács elnöke által kijelölt három- vagy öttagú eljáró versenytanácsban bírálja el. A versenytörvény a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatásához teljes önállóságot biztosít a Versenytanács tagjainak: döntésük meghozatalakor csak a törvénynek vannak alárendelve, részükre utasítás nem adható.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Összejátszások az élelmiszeriparban
A versenyhivatal tapasztalatai szerint kartellezésre a gazdasági élet minden ágazatában van példa. A legnagyobb visszhangot keltő kartellügyek főszereplői az útépítő és az informatikai vállalkozások voltak, de az élmezőnyben szerepelnek élelmiszer-ipari vállalkozások is. Az elmúlt néhány év legnagyobb élelmiszeripari kartellügyére az étkezési tojást termelők körében került sor. A GVH feltárta, hogy a Magyar Tojóhibrid Tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége 2002-től korlátozta a piaci versenyt, mert minden évben közölte a tagjaival az általa betartani javasolt árakat. Emiatt a szövetségnek 120 millió forint büntetést kellett fizetnie. Összesen 26,5 millió forint bírságot kaptak a Magyar Tojás Kft. tagvállalatai is, mert ők is egyeztették áraikat. A versenyjog ugyanis nem csupán a vállalkozások piacfelosztásról vagy ármegállapításról szóló megállapodását tiltja, hanem a társaságok összehangolt piaci magatartását is bünteti. A GVH azonban a leggyakrabban a hús- és a gabonaágazatban bukkant kartellre. Kiderült például, hogy a Nagyatád környéki sütőipari vállalkozások még 2002-ben egyszerre emelték az 1 kilós kenyér árát. Emiatt hét társaság összesen 13,2 millió forint bírságot kapott. Ugyanígy viselkedtek a Tiszafüred környékén tevékenykedő pékek is. Ők is egyeztetettek a fehér kenyér minimális átadási áráról, majd egységesen emelték áraikat. A jogsértés összesen 2,1 millió forintjukba került. A versenyhatóság elmarasztalta a pékek érdekképviseletét is. A Magyar Pékszövetségnek egymillió forintot kellet fizetnie azért, mert Nyíregyházán és Egerben rendezett testületi ülésein a résztvevők megbeszélték egymással áraikat. Indult eljárás a molnárok ellen is. Érdekképviseletük, a Gabonaszövetség, a termelés csökkentésére tett javaslatot, és tagszervezeteinek az általa kívánatosnak tartott árak betartását javasolta. Ugyanebben az ügyben 11 malomipari vállalkozásra összesen 21 millió forint bírságot vetett ki a GVH, mert megállapodtak arról, hogy a liszt ára 2002. február elejétől kezdve 42 forint lesz. A húsiparban is volt már többször példa versenykorlátozó megállapodásokra. Az ágazat szereplőit tömörítő Vágóállat és Hús Terméktanácsot kétszer is egymillió forintra büntette a versenyhatóság, mert egységes sertéshús-felvásárlási ár alkalmazására kötelezte a vágóhidakat. Jóval nagyobb bírság kivetésével zárult a vadhúskartell ügye. A GVH szerint a Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsa 2000 és 2004 között kötelező nagyvad-felvásárlási árakat határozott meg, amiért 80 millió forint bírságot kellett fizetnie.
Rajtaüt a GVH
De vajon hogyan is működik a kartellek elleni küzdelem a gyakorlatban? A GVH-n belül külön szervezeti egység, a Kartell-csoport feladata e káros tevékenység visszaszorítása. Ha saját vizsgálatai, a versenytársak bejelentése, vagy netán az egyik vétkes vállalkozás önvallomása nyomán tudomást szerez egy kartellről, a Kartell-csoport igyekszik összeszedni a lehető legtöbb bizonyítékot az ügyben. Mivel általában titkos megállapodásról van szó, a bizonyítás nem könnyű feladat. A Kartell-csoport azonban különleges jogosítványokkal rendelkezik. Előzetes bírósági engedéllyel helyszíni vizsgálatot folytathatnak munkatársai a gyanúsnak tartott vállalkozás székhelyén. A vizsgáló az érintett helyszínre a tulajdonos vagy az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, lezárt területeket, épületeket, helyiségeket felnyithat. A vizsgálat bármelyik olyan helyiségre kiterjedhet, ahol a kartellgyanú alátámasztásához szükséges bizonyíték esetleg fellelhető. Csak egyetlen megszorítás van. A magáncélú helyiségekben csak akkor lehet kutakodni, ha az az ügyben érintett vállalkozás vezetőjének, alkalmazottjának, megbízottjának használatában van. A helyszíni vizsgálat során a vizsgáló szóban vagy írásban felvilágosítást kérhet a gyanúba keveredett vállalkozás megbízottjától, alkalmazottjától. Az adathordozón tárolt információt olvasható és másolható formában ugyancsak át kell adni, a vizsgálat során talált iratokról és más adathordozókról pedig másolat készíthető. Sőt. A vizsgálónak joga van a tárgyi bizonyíték vagy a bizonyítékként használt irat lefoglalására, zárolására. A vizsgálatban érintett személyeket kötelezni lehet a szükséges iratok felmutatására is. A vizsgálatot még a személyes adatokra történő hivatkozással sem lehet akadályozni. Ha az érintett mégis akadályozni próbálja az előzetes értesítés nélküli helyszíni szemlét, akkor a vizsgáló a rendőrség közreműködését kérheti, de lehetősége van eljárási bírság kiszabására is.
A GVH a Kartell-csoport rajtaütéséről tájékoztatja a nyilvánosságot is. A helyszíni szemléről sajtóközlemény készül, amelyben az eljárás alá vontak neve és az eljárás indításának oka is szerepel, azzal a kitétellel, hogy a vizsgálat megindítása önmagában még nem jelenti, hogy az abban érintett vállalkozások valóban jogsértést követtek el. Ha azonban egy vállalkozásról mégis kiderül, hogy kartellezett, a GVH legfeljebb éves árbevételének 10 százalékát elérő bírságot vethet ki rá, az összejátszásért felelős vállalati tisztségviselők pedig börtönbüntetéssel sújthatók.
Engedékenységgel a kartellek ellen
A vizsgálattal járó tortúrát és a GVH-eljárás következményeit talán jobb elkerülni. A törvények szerint erre a már megtévedt vállalkozásoknak is van lehetősége. A versenyhatóság ugyanis gyakorolhatja engedékenységi politikáját. A várható bírság teljes elengedésére számíthat például az a társaság, amelyik egy nem ismert kartellről elsőként szolgáltat olyan információkat, amelyek alapján eljárás indulhat. Nem kell bírságot fizetni akkor sem, ha az eljárás már elindult ugyan, de az érintett vállalkozás elsőként ad át a jogsértés megállapításához szükséges információkat, bizonyítékokat. A később ébredő kartellezőknek is van módjuk a bírság csökkentésére, ha érdemi többletinformációval szolgálnak a versenyhatóság számára. Az első többletinformációt adó kartellező társaság 30- 50 százalékos, a második 20-30 százalékos, a később érkezők pedig legfeljebb 20 százalékos csökkentésben reménykedhetnek. Az engedékenységi politika előnyeivel már élt néhány vállalkozás Magyarországon. Közöttük volt olyan, amelyik milliárdos büntetés megfizetése alól mentesült. De ha a kartellező bűnbánónak bizonyul és együttműködik a versenyhatósággal, akkor más előnyöket is kaphat. Nem zárják ki kartellezés miatt a közbeszerzési eljárásokból, továbbra is jogosult lesz uniós és állami támogatások igénybevételére. A károsultak nem akasztanak pereket a nyakába. Emellett természetesen a tévedését belátó vállalkozás vezetői is mentesülnek a személyes felelősségre vonás alól. Cseppet sem mellékes, hogy a GVH kartelldöntéseinek jelentős sajtóvisszhangja szokott lenni, ami az érintett cégeknek sokszor nagyobb veszteséget okoz, mint a rájuk kirótt bírság.
K.P.
