Mit jelent a mai embernek az evés? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, ha boldogok vagyunk, habzsolunk és túlfogyasztunk a fejlett Nyugaton.

Tudjuk, hogy nem maradunk életben táplálék nélkül, az evés azonban nem csak emiatt központi eleme az életünknek. Számtalan dolog kapcsolódik még hozzá: boldogság, státusz, a felhalmozás adta biztonságérzet… Gondoljunk bele, a svédasztalról szinte mindenki többet szed, mint amit meg tud enni. Mindez evolúciós és történelmi okokra is visszavezethető, éhínségek, háborúk időszakát éltük végig Magyarországon az elmúlt évszázadokban. Belénk van kódolva, hogy akkor együnk, amikor lehet. Ki ne hallotta volna a nagyszüleink-dédszüleink szájából azokat a mondatokat, hogy

mindig legyen a kamrában liszt, cukor, zsír?

Vagy hogy ételt, pláne kenyeret soha nem dobunk ki. 

Mondhatjuk, hogy a terített asztal mellett meg is nyugszunk? 

Persze, hiszen az evés örömforrás is az emberek többségének. (Míg másnak tortúra.) Születésünk előtt is örömmel reagálunk az ételre, utána pedig az anyatejes vagy tápszeres táplálás is túlmutat az evésen. A csecsemő egyrészt nem lesz éhes, ha enni kap, másrészt biztonságban érzi magát, hiszen reagálnak a szükségleteire. Így lesz az evés jutalom, megnyugvás, pozitív érzésekkel teli esemény. Az evés később is segít kiszakadni a mindennapi nehézségekből, akár csak pillanatokra is. A száj ingerlése egy olyan örömet, nyugalmat adó tevékenység, ami életünk végéig elkísérhet. 

A fejlett Nyugat embere mintha átesett volna a ló túloldalára: egyre többet eszünk – ez látszik a túlsúlyosak és elhízottak növekvő számán, és ezzel párhuzamosan másból is egyre többet fogyasztunk. 

A felhalmozással, legyen az étel vagy tárgy, valamilyen hiányt pótlunk. A sok édességgel vagy az évente megvett új telefonnal a bennünk lévő űrt próbáljuk betölteni. A mai túlfogyasztás egy része a történelmünkre is visszavezethető: 

túl sokszor volt részünk abban, hogy valami összeomlik, és nincs étel, nincs alapanyag.

Nem is kell nagyon régre visszamennünk: a második világháború alatt és után felhasználták azt is, ami amúgy a szemétbe került volna: a belsőségeket, pacalt. Népszerű lett a krumpli is, hiszen mindenhez fel lehetett használni a levestől a köretig. Abban az időben az volt a cél, hogy minél kevesebb alapanyagból, minél olcsóban és laktatóbban készítsünk ételeket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szomszédunkban most is háború zajlik. Ez és a vele járó gazdasági helyzet hatására ismét az olcsóbb alapanyagok és a gazdaságosság felé fordulnak majd az emberek. 

Ha már felmerült, mit együnk, ha szűkre szabott a pénztárcánk? 

Törekedjünk a helyi és szezonális alapanyagok beszerzésére. Szerencsére a piacok ismét népszerűek, és egyre többen felismerik, hogy nem muszáj megvenni a sokszorosan csomagolt dél-amerikai gyümölcsöt. 
Talán újra fölfedezzük azt, hogy ami a közelben van, az sokkal frissebb és gazdaságosabb, bár kétségkívül 

nem olyan trendi, mint az avokádó. 

Érdemes kísérletezni a minden évszakban elérhető hüvelyesekkel, gyökérzöldségekkel és kipróbálni izgalmas ízkombinációkat vagy technikákat. Ilyen lehet például a fermentálás, ami most egyre népszerűbb. Az elszálló árak – amellett, hogy szomorúságot és bosszankodást váltanak ki – tudatosságra is tanítanak. Csak azt és annyit veszünk meg, amire tényleg szükségünk van, csökken a felhalmozás és élelmiszer-pazarlás. Ez a saját egészségünk és a környezetvédelem szempontjából is előnyös lehet. 

Az év eleje és a növekvő élelmiszerárak többeket életmódváltásra ösztönöznek, mit javasolsz nekik, hogyan kezdjenek hozzá? 

Ha valaki ezen töri a fejét, ne a naptárban válasszon időpontot! A január népszerű kezdés, de még ott van a karácsonyi ételek sokasága a hűtőben, amit meg kell enni, mert ugye ételt nem dobunk ki… Ráadásul az ünnepek alatt a gyomrunk is hozzászokott ahhoz, hogy jóval többet eszünk. A szervezet nehezen tudja értelmezni a hirtelen ételmegvonást. A megszegett diéta pedig együtt jár a kudarcérzéssel: „Még erre sem vagyok képes, pedig le kéne fogynom!” Célszerű mindenkinek saját időpontot találni a fogyókúrára vagy életmódváltásra, így a legkisebb a kudarc esélye. Ez ugyanis egy időigényes átalakítás. Újfajta élelmiszereket kell beszerezni, más napirendre kell átállni, akár kétfélét főzni.

Érdemes az okokat is feltérképezni és azt, mit jelentett számunkra eddig az evés, milyen érzelmek, esetleges hiányok kapcsolódnak az étkezéshez. 
Ha ezekre válaszolunk, a szokásokat, az életmódrendszert is könnyebb átalakítani.

Ha eddig örömforrás, jutalmazás volt az étkezés, hol keressük ezután ezt a fajta elégedettséget? 

Ha felfedeztük, hogy milyen hiányt szeretnék pótolni az evéssel, könnyebb kitalálni, honnan kaphatnánk meg ugyanazt a jó érzést étel nélkül is. Például ha unaloműzés miatt nassolunk, kereshetünk egy új hobbit, alkotó tevékenységet, sportot, ami minden szempontból előnyösebb, mint az evés. De az asztalról sem kell száműzni minden kedvencünket, és ezentúl salátalevélen élni. Nyugodtan fogyaszthatunk édességet is. Válasszunk minőségi alapanyagokat, és szabjunk bizonyos korlátokat. Ha korábban minden étkezés után „kellett” egy kis desszert, ezt redukáljuk egy étkezésre, amit viszont maximálisan átélünk és élvezünk. Érdemes egy darabig naplózni a szokásainkat, így észrevesszük a folyamatokat és tudatosan, odafigyelve tudunk változtatni azokon.

Maga a felírás is egy jó szűrő: ha fel kell írni, lehet, hogy nem eszem meg azt a krémest... Egy-két hét étkezését végigolvasni meglepő élmény lehet, mert sokszor nem is tudatosodik bennünk, mennyi mindent elfogyasztunk. 

Mi a helyzet azokkal, akikegészségügyi okok miatt nem ehetnek például glutént vagy laktózt tartalmazó ételeket? 

Az ételérzékenység nem új keletű „divat”, ahogy sokan gondolják. Már Hippokratész is felfedezte az ókorban, hogy a sajt nem mindenkinek tesz jót, tehát nem mindenki ugyanúgy dolgozza fel a tejterméket. A jelenlegi, egyre több pozitív diagnózis a szűrési módszerek fejlődésének, pontosságának is betudható. Emellett tény, hogy egyre több mesterséges anyagot viszünk be a szervezetünkbe, amik okozhatnak érzékenységet. 
A diagnózis egyrészt megnyugvást hoz: végre van neve a gyomorfájásnak, emésztési problémáknak. Emellett előtörnek negatív érzelmek is, ami teljesen természetes: csalódottság, düh, feketebárány-érzet. 

Miért pont én nem ehetek többet egy egyszerű kakaós csigát?! 

Ezeken a folyamatokon végig kell lépdelni, és szép lassan el lehet jutni abba a szakaszba, amikor beépülnek, részünkké válnak az új szabályok. Nemhogy elfogadjuk, hanem egyenesen megszeretjük és büszkén képviseljük, akár tanítjuk is az új életmódot. Szerencsére ma már egyre több segítő csoport elérhető, akár az interneten, akár személyesen. Ha „sorstársakkal” találkozik egy ételérzékeny, elindul a közös ötletelés, receptcsere, ami erőt ad, és máris oldódik az említett feketebárány-érzés.

(Megjelent a Mentes-M Magazin 2022/2023 téli számában.)