A magyar vállalkozásokról azt állapították még meg, hogy általában a legutolsó pillanatig várnak az elutalással, sőt többségük (53 százalékuk) egynapos késéssel teljesíti fizetési kötelezettségeit.

A Népszabadság által megszólaltatott szakértők sem látják biztatónak a képet. A válság miatt felbolydult a piac, ami jól mérhető a cégbezárások alakulásán, ám a rostán hiába hullanak ki a rossz fizetési kultúrával rendelkező vállalkozások is, ez nincs hatással az üzleti etikára idehaza. A szakemberek állítják, a fizetési határidők nem lettek rövidebbek, a fizetési hajlandóság nem javult.

László Csaba, a KPMG adópartnere szerint kijelenthető, hogy lazult a fizetési fegyelem, mint mondta, bizonyos iparágakban riasztó esetekről hallani. Jelezte, bár az ügyfélkörükben még mindig csak elvétve fordul elő etikátlan viselkedés, de a válság hatásai azért mindenhol érezhetők.

Ugyanezt mondja Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára, csak tágabb összefüggésben: szerinte a nem megfelelően kezelt válság olyan körülményeket teremtett, hogy a vállalkozások a túlélés érdekében adott esetben belekényszerülnek nem kívánt helyzetekbe. Erre vezethető vissza, hogy romlott a fizetési hajlandóság. „Jó mintát sem látnak maguk előtt a vállalkozók, az állam mint megrendelő is számos esetben késve teljesíti kötelezettségeit a beszállítók felé” – mondja a főtitkár.

A késlekedés a fizetéssel tehát nem újdonság, az már inkább, hogy a számla kibocsátói a korábbinál gyorsabban reagálnak a kinnlevőségük behajtása érdekében. „Sokat változott az elmúlt években az üzleti élet. Régen tízezer eurónak sem mindig nyúltak utána a cégek, ma már ötezer euró behajtásáért is felkeresik az ügyvédi irodákat, hogy felszólító levelet küldessenek az adósnak” – mondja Bánki Orsolya, a Taylor Wessing e|n|w|c nemzetközi jogi iroda partnere.

A cégjoggal foglalkozó ügyvéd szerint az utóbbi időszakban határozottan megszaporodtak a követelésbehajtásra szóló megbízások, a vállalatok gyorsabban terelik jogi útra vitás ügyeiket. Hasonlóan látja László Csaba, aki szerint a követeléskezelések területén határozottan felvirágzást hozott a krízis.

Az ügyvédi irodák életében is változást hozott a válság. A rosszabb piaci feltételeknek tudható be például, hogy a korábbinál több dolguk lett a munkaügyekkel, például csoportos létszámleépítésekhez kérik jogi szaktanácsaikat. Várható, hogy ez „slágertéma” marad a foglalkoztatás előtt álló átalakulások miatt. Megújul például a munka törvénykönyve, ami miatt már most éles viták alakultak ki a munkavállalói érdekképviseletek, valamint a munkaadók és a kormány között. Bánki Orsolya azon a véleményen van, hogy az új törvény hozhat néhány pozitív változást a munka világában: azt például feltétlenül ezek közé sorolja, hogy a szabályozás véget vet a táppénzre menekülés gyakorlatának, vagyis amikor az elbocsátás előtt álló dolgozó akár egy évig is tartó „betegszabadságra” íratja ki magát, mert addig nem lehet végrehajtani a leépítést.

Mint az eddigiekből is kiderült, a jogi irodák nem feltétlenül tekinthetők a válság veszteseinek, az utóbbi években megnőtt a forgalom a tárgyalókban. Bánki Orsolya osztja ezt az állítást, de hozzáteszi, hogy azért ezen a piacon is érezteti hatását a krízis: Magyarországról például már három, világszerte meghatározó jogi hálózat vonult ki, mert az itteni irodák nem tudták teljesíteni az anyacég pénzügyi elvásárait (illetve azért, mert a válság pont azokat az ügyeket tizedelte meg, amelyekre a nagy irodák külön munkatársakat foglalkoztattak, míg a kicsiknél egyszerre több területet is el kell látni).

Nem csak a cégvilágon belüli ügyek adnak munkát manapság az ügyvédi irodáknak. – A követhetetlen sebességgel változó, sokszor értelmetlen új jogszabályok megnehezítik amunkánkat – utal a jogi szakértő az országot uraló törvényhozási lázra.

Állítja, külföldi ügyfeleik visszajelzései alapján Magyarország mint gazdasági telephely hátrébb került a befektetési rangsorban a bizonytalan jogi környezet miatt. Váratlanul bukkannak elő például különféle adók, melyek közül az ágazati extra sarcok több ügyfelüket is sújtják a bankszektorban, a telekommunikációs ágazatban és a kiskereskedelemben.

Bánki Orsolya szerint a cégek az adók bevezetésének bizonyossá válása után azonnal jogi szakvéleményt kértek az irodától, ahol jelezték, nem érdemes megtámadni az adótörvényeket, mert kicsi az esélye a sikernek. Egyedül a telekommunikációs szektort sújtó különadó sebezhető, ez ügyben Brüsszelben folyik az eljárás (mert a befolyó adót nem a szektor fejlesztésére fordítja a kormány). Más elvonások, mint a chipsadó esetében ilyen jogi kapaszkodó nincs, sőt a szakértő szerint mind több országban került terítékre ilyen adó bevezetése. A legújabb ötletekről – pénzügyi tranzakciós illeték, telefonadó – ugyan még nem született törvény, de az eddig megismert részletek alapján ezeknél is úgy látja, hogy nehezen lehet rajtuk jogilag fogást találni.

„A hektikusan alakuló közteherviselés és az egyéb gazdasági nehézségek ellenére néhány ágazatban már látszik a fény az alagút végén” – állítja az ügyvéd. Az ipar és a kiskereskedelem néhány cégénél véget ért az elbocsátási hullám, már a bővítésen gondolkoznak. Ilyen jellegű tervekről tud egy munkavédelmi eszközöket gyártó vállalatnál, de a gyógyszeriparban is van olyan ügyfelük, amelyik túljutott a problémás időszakon. Több ügyfelük pedig Ázsia felé terjeszkedne.

Házon belül nehezen találnak utódokat

A krízistől független, de az idők változását jelzi Bánki Orsolya szerint az is, hogy a rendszerváltás idején magánosított vállalatok tulajdonosai (akik nemritkán ugyanannál a cégnél voltak korábban vezető beosztásban) nyugdíjba készülnek vonulni, és vevőt keresnek cégükre. Az ügyvédi iroda úgy kerülhet képbe, hogy mivel családon belül a fiatalabb generációk nem mindig érdeklődnek a lehetőség iránt, kívülről kell tulajdonost szerezni, ezek pedig jellemzően – az iroda ügyfelei közé is tartozó – külföldi üzletemberek, vállalatok, illetve itteni érdekeltségeik.