Aratás idején nem csak a várható gabonatermésről kell beszélni, hanem a feldolgozókról, a malom- és a sütőipar helyzetéről is. A Takarékbank Agrár Központja szerint annak ellenére, hogy mennyiségi oldalról nem, minőségi szempontból gyakran vannak alapanyag-beszerzési nehézségei a magyar malmoknak.

A magyarországi malomiparról az első statisztikák 1863-ból származnak. Ekkor több mint 22 ezer malom volt az országban, ennek 61 százaléka vízimalom. Ez a szám 1948-ban már „csak” 2270 volt. Ezek fényében lehet igazán értékelni, hogy az utóbbi két évben már stabilizálódni látszik a malmok száma. Szövetségük adatai szerint napjainkban 41 tulajdonos kezében, 54 malom van az országban.

A Takarékbank Agrár Központja szerint ezek a számok már csak kis mértékben mérséklődnek az előttünk álló években. Annak ellenére ugyanis, hogy a hazai őrlési kapacitások jelentősen meghaladják a belföldi igényeket, a hatékonyság növekedésével, a „mezőny” modern és régi malmokra való szétválásával, megteremtődtek a jövedelmező működés feltételei. Ehhez az egyensúlyhoz hozzájárul az is, hogy a lisztexport ismét egyre fontosabb a malomipar értékesítési csatornái között.

A szakágazat árbevétele 2010 óta folyamatosan emelkedik, és 2013-ban már mintegy 90 milliárd forintot ért el, amelyből az export 18 százalékkal (16 milliárd forinttal) részesedett. Ez 180 ezer tonna liszt kivitelét jelentette. 60 százalékban a romániai piacra, közel 30 százalékban a szlovákiai piacra került a magyar liszt. Lisztexportunk 10 év alatt érte el ismételten az uniós csatlakozás előtti szintet, de közben megjelent az addig ismeretlen import is. Ez leginkább a kereskedelmi láncok üzletpolitikájának következménye, illetve joggal feltételezhető, hogy – egyéb élelmiszeripari tömegcikkhez hasonlóan – a liszt behozatalában is fordultak/nak elő visszaélések.

Az agrárszektor.hu írását ezen a linken olvashatjuk tovább.