Hogyan lesz valakiből élelmiszermérnök?

Amikor az élelmiszermérnököket megkérdezik, hogy miért választották ezt a szakmát, általában a szülői ráhatás, a hagyomány, vagy a családi vállalkozás merül fel indokként. Na és rendszeresen elhangzik a bűvös mondat is: „Enni mindig kell majd lányom/fiam, ez egy örök szakma.” Ezt a mondatot én is sokszor meghallgattam.

Viszont nem elhanyagolható hatás az sem, hogy már gyermekkoromban a zsigereimbe ivódott az élelmiszeripar. Édesapám, aki a Kolozsváron működő, Románia akkori legnagyobb édesipari gyárának igazgató helyettese volt, rendszeresen vitt minket az öcsémmel az üzemekbe. Míg öcsémet a finomságok vonzották, engem az érdekes folyamatok nyűgöztek le. Apukám tanította is a szakmát szakiskolában, szerettem vele dolgozatokat javítani, néha lobbizni egy-egy jobb jegyért. 

 Mi számít ezen belül a szakterületének?

Nagyon vonzott középiskolában a biológusi pálya, de nekem túl elméleti volt. Közelebb állt hozzám a mérnöki gondolkodás, így találtam rá arra a kompromisszumra, amit az élelmiszeripari karon a biotechnológia szakirány jelentett. Több mint 100 fős évfolyamról összesen heten mertük bevállalni ezt a nem egyszerű szakterületet, ahol az alapos genetikai, molekuláris-biológiai, mikrobiológiai, virológiai, biokémiai és enzimológiai szakismeret szükséges volt. De én pont ezt élveztem benne, végre azt tanulhattam, amit szeretek.

Kevesen tudják, hogy a biotechnológiai szakirányon kívül másodszakom a söripari technológia, bár kizárólag ezzel a területtel nem foglalkoztam túl sokat, hiszen a sors kutatói pályára vitt, ahol nagyon érdekes terület lett az enyém.

A táplálkozástudományi hátteret alaposan ismernem kellett, mert olyan kutatásokat végeztem, amelyek módszerfejlesztések és termékfejlesztések kapcsán feltételezték ezt a háttértudást. A GMO szervezetre kifejtett hatásaitól a gluténérzékenyekben végbemenő fizológiai folyamatokon keresztül sok mindent megtanultam. 
Aztán elsodort az élet a gyógyszeriparba, ahol a klinikai vizsgálatok területét tanultam meg alaposan, ahol az emberen végzett kutatások rendkívüli precizitást és odafigyelést igényeltek. Sok orvosi területet, anyagcsere utat átláttam, kapcsolódtam velük és még több szabályozási kérdést ismertem meg. 

Aztán elindultam egy saját úton, amely vállalkozóvá tett és a termékekfejlesztésétől a technológiák, stratégiai területek, fenntarthatósági kérdések, nemzetközi és hazai pályázatos világ megismerését jelentette. Sokan termékfejlesztőként ismernek, de én magam inkább a kreatív élelmiszeripari stratégiák kidolgozásában vagyok jó, amiben a termékek létrehozása is benne van, de nagyon nem csak az. A csapatom, ahol kiváló szakemberek vannak, segít nekem abban, hogy a hiányzó tudásom rései is ki legyenek töltve, hiszen nem én értek mindenhez a legjobban.

 Mit tart a legfontosabb szakmai sikerének?

Ez nehéz kérdés, hiszen ha belegondolok, szinte minden évben vagy egy számomra hihetetlen siker, amit a szakmámnak és a folyamatos önfejlesztésnek köszönhetek. Minden szakmai alázattal együtt elmondhatom, hogy amiket elértem, abba kevés szakmabeli vágott bele. Nálam ezt az élet hozta, egy darabig azt hittem, csak úgy véletlenül. Aztán összeállt a kép. Nagyon büszke vagyok azokra a helyzetekre, amikor igen komoly szakmai grémium ismerte el a tudásom, főleg tette ezt nemzetközi szintéren. Az, hogy Brüsszelben nemzeti delegált lehettem abban a bizottságban, ahol befolyásolhattuk az EU agrár pályázatainak témáját, vagy az, hogy az EIT Food beválasztott az AFEC (Agrifood Future Expert Community)-be, hogy az EFSA Scientific Panelek tartalékos szakértője lehetek a következő 7 éves ciklusban, mind visszajelzés számomra, hogy nem volt hiába, hogy a szakmámat a legjobban szerettem volna csinálni.

Nagyon hálás vagyok, és óriási sikernek éltem meg, hogy eljuthattam a világ érdekes pontjaira a szakmámnak köszönhetően, meghívtak Izraeltől, Brazíliáig, Üzbegisztántól Miami-ig, Dubaitól Tunéziáig.

• Melyek ön szerint a legfontosabb emberi értékek?

Már gyerekkoromban is sokszor megkaptam, hogy nagy az igazságérzetem. Nem nagyon tudtam elviselni az igazságtalanságokat, akárkivel is történtek. Ebből adódóan nem szeretek kertelni, igazat mondok, nyomaszt ha valaki nem becsületes a vállalkozói világban. Óriási emberi érték az adott szó, az őszintén felvállalt hiba és a jövő azoké, akik elég kreatívak, hogy reziliensek lehessenek.

• Mi a hobbija, hogyan töltődik fel egy fárasztó nap, hónap vagy év után?

Mindig a tánc volt számomra a mozgás, a flow, a kikapcsolódás. Balett, majd néptánc, végül versenytánc volt a sorrend, és maradt a salsa, mint hobbi.
Sokszor bevezetem, próbálkozom - ugyan még nem vagyok jó benne -, hogy a péntekjeim napközben is valamilyen feltöltő tevékenységről szóljanak. Ezt még tanulom, mert sokszor szétesett ez a rendszer az élet hozta viszontagságok miatt, de nem adom fel.

• Mi a legfontosabb évszám az életében és miért?

Talán a 2000-es év az az évszám, amelyikben meghatározó események történtek. Akkor diplomáztam, elkeztem a nagybetűs életet, férjhez mentem és terhes lettem a lányommal. Azóta már három gyermek botladozó és tanuló anyukája vagyok, néha csak olyan elég jó. Viszont 2000 olyan volt számomra, mint amikor a hullámvasúton felérünk az átbillenő pontra. Addig haladtam, készültem, lelkileg erősítettem magam, de innen átbillent a nagybetűs élet és azóta hullámhegyeken, hullámvölgyeken és veszélyesebbnél veszélyesebb hurkokon száguldozom. Nem mondhatom, hogy mindig élvezem, de megszoktam, hogy egy biztos van, mégpedig a változás.

• Mi a kedvenc receptje?

Olyan recepteket szeretek, ami gyors és egészséges. Ritkán eszem húst, eléggé közelítek a vegetáriánus életmódhoz, de főzésben is szeretem a kreativitást. Ez legtöbbszőr abban merül ki, hogy elfoglalt üzletasszonyként abból kell alkotnom valamit, ami otthon van. Érdekes és izgalmas kreálmányok születnek.

•Mit üzenne a jövő generációjának? 
• 
Sokat járok foglalkozni gyerekekkel, tanítani kicsiket és nagyokat. Szeretem látni a szemükben a csillogást, néha a ráébredést, meg a komoly és feszítő kérdéseket is.
Mindig elmondom nekik, hogy a jövő nagyon izgalmas és gyors változásokat hoz majd. Ne hagyják meghatározni, befolyásolni  magukat a mostani és a korábbi generációk bevett szokásaitól és mondataitól, hogy „csináljátok így, mert eddig is így csináltuk”. Bármi furcsát, extrémet, különlegeset, sorból kilógót találnak ki, soha ne vessék el, mert a jövőt és a világot nem lehet olyan módszerekkel megváltani, megjavítani, amilyen módszerekkel a problémáit okoztuk. Sohasem lehet tudni miből és kiből lesz a következő nagy feltalálónk és melyik ötlet lesz az, amelyik megmenti az emberiséget.