A sorban állási elmélet – angolul queuing theory, és igen, ez tényleg egy létező dolog – szerint a legjobban akkor jársz, ha abba a sorba állsz, ahol egy sor vezet több elérhető pénztárhoz.

 

Ezek az úgynevezett szerpentin sorok első ránézésre sokkal hosszabbnak tűnnek, így sokakat elriasztanak, de mivel a tömeg eloszlik a pénztárak között, és a kipakolás-bepakolás is hatékonyabb, ezért jó eséllyel ennél a pénztárnál kell a legkevesebbet várakoznod.

Tovább növeli ezeknek a soroknak a hatékonyságát, ha az egyik pénztárnál valami fennakadás is van – rosszul húztak le egy árut, ki kell cserélni egy terméket, le kell váltani a kasszást – a többi pénztár akkor is zavartalanul üzemel, így a sor jó eséllyel nem fog teljesen megakadni.

Balra át!

Ha a boltban nincs szerpentin sor, vagy tényleg végtelenül hosszúnak tetszik, akkor az elmélet megalkotói szerint még mindig érdemes megpróbálkozni a bal szélső sorokkal.

Az emberek többsége ugyanis teljesen véletlenszerűen választ sort, de mivel a lakosság többsége jobb kezes, így ösztönösen hajlamosak arra, hogy ha egy sor nem tetszik nekik, akkor jobbra haladjanak tovább, és itt álljanak be a várakozók közé – mondta el Raphael Rosen, az elmélet egyik leírója.

Ha balra indulunk, még mindig jobb esélyünk van arra, hogy egy olyan sort találjunk, ami rövidebb és hamarabb végezhetünk.

 

Ez pedig nem csak a boltokra, de vidámparkokra, mozikra is igaz, vagy bármilyen olyan pénztárra, ahol sorba kell állnunk, és több ablak is van.

A nehezebb értékesebb

Ha pedig mégis hosszasan kellene várakoznod legközelebb a pénztárnál, ne feledd, hogy ez nem is feltétlenül olyan rossz dolog: szociológusok azt találták, hogy ha valamiért hosszabb ideig álltunk sorban, akkor azt a terméket magasabbra is értékeljük – hiszen jobban meg kellett érte dolgoznunk.