Mit tartalmaz a magyarországi élelmiszer-gazdasági program 2050-ig kidolgozott tervezete, melyek a legfontosabb pontjai? Miért tartották fontosnak elkészíteni ezt a harmincöt évre szóló stratégiát?
A program célja, hogy hosszú távon, egy emberöltőnyi időre iránymutatást nyújtson, megszabja a tervezhetőségi kereteket. A mezőgazdaság, élelmiszergazdaság területén dolgozóknak fejlesztéseik megvalósításánál hosszú távon kell gondolkozniuk. Számukra az EU költségvetési ciklusai szerinti tervezés nem elegendő; az öt, vagy hétéves időszakok helyett sokkal hosszabb távot kell látniuk beruházásaik megtervezésénél, avagy az állatállomány beállításánál. Ezért 35 évre szóló programot akarunk a szakmai közvélemény, a gazdatársadalom elé tárni. Bízunk benne, hogy az erről folytatott vita hozzájárul ahhoz, hogy ez az iránymutatás megalapozott és működőképes legyen évtizedek távlatában is. Az a célunk, hogy jó minőségű, egészséges, természetes élelmiszert állítsunk elő – és ebben a mondatban minden szónak jelentősége van. A meghatározásból az is kiderül, hogy mit nem akarunk termelni. Mi a hagyományos élelmiszerek előállításában gondolkodunk. Magyarországon ehhez az adottságok megfelelőek, a termelési kultúra, a táj, az éghajlat egyaránt lehetővé teszi, hogy a minőségi élelmiszerek piacán az ország helytálljon, és hosszú távon is megélhetést biztosítson a vidéki embereknek.
A program egyik célkitűzése, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszergazdaságban 2050-ben a főállású foglalkoztatottak száma elérje a 750 ezret a mostani 550 ezerrel szemben. A program végére az agrárexportot két és félszeresére szeretnénk emelni. A mezőgazdaság lehetséges potenciáljának jelenleg mindössze 60 százalékát használja ki. A magyar élelmiszerek hozzáadott értékének emelése is fontos. Arra törekszünk, hogy minél több prémium- és késztermék, minőségi élelmiszer, hungarikum kerüljön a belső és külső piacokra. A fenti célok összefüggenek és – úgy gondolom – teljesíthetők is. Ezt jelzi, hogy az elmúlt 5 évben másfélszeresére nőtt a magyar mezőgazdaság kibocsátása, és jelenleg 50 ezerrel – az élelmiszeriparral is számolva – többen dolgoznak az agráriumban, mint 2010 előtt. Célul tűztük ki azt is, hogy miközben széles termékválasztékot kínál, minél több ember számára biztosítson megélhetést a mezőgazdaság és az élelmiszer-gazdaság. Termékpályák mentén gondolkodtunk, e tekintetben is egyedi a mostani dokumentum. Ne feledjük, jó néhány ágazat jelenleg is világszínvonalon termel, és versenyképes a nemzetközi piacon.
Villámgyorsan változó világunkban van létjogosultsága egy ilyen hosszú távú stratégiának? Lehetséges napjainkban 35 évre előre tervezni?
A tervezésben nyilván nem a heti, vagy havi szinten előforduló krízishelyzetekre kell összpontosítani, mert az lehetetlen vállalkozás lenne. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek hosszú távon is előre jelezhetők. Ilyen például, hogy a minőségi élelmiszerek iránt világszerte egyre növekszik a fogyasztói igény. Természetesen a tömegtermékek iránt is megmarad az érdeklődés, de van olyan jómódú, fizetőképes réteg, tudatos vásárlók, akik hajlandóak megfizetni a kiváló minőségű, ökológiai gazdálkodásból származó, GMO mentes, például nem hormonkezelt állatok húsából készült élelmiszereket. Kiindulópontunk, hogy ez egy számottevő terület, és nekünk az ország méreteiből és értékeiből adódóan ezen a piacon helyünk van. Tovább tudunk fejlődni, és sikeresebbek lehetünk, mint az elmúlt években. Konkrét cselekvési tervekre lesz szükség az egyes ágazatokban, s emellett a pályázati kiírásoknál, a beruházásoknál, a termékpályák fejlesztésénél is figyelnünk kell arra, hogy megragadjuk a számunkra előnyös piaci lehetőségeket.
Milyen témákat tekintettek a stratégia kiindulópontjainak?
Kik vettek részt a program megalkotásában?
Korábban már született egy nemzeti vidékfejlesztési stratégia, a Darányi Ignác Terv, ennek tapasztalatait vittük tovább a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozó kollégákkal. Többek között ezt tartalmazza a vitaanyag, emellett használtuk az egyes ágazatokra vonatkozó, időközben elfogadott stratégiai és egyéb anyagokat is, amelyek a mostani közös agrárpolitikai ciklushoz kapcsolódnak.
Melyek a hosszú távú stratégia leghangsúlyosabb területei, termékpályái?
Nyilván minden egyes termékpályának megvan a jelentősége, de a szántóföldi növénytermesztés, a vetőmag-, a zöldség- és gyümölcstermesztés, a fűszer- és gyógynövények, a borászat, a pálinka, a baromfi-, a sertés-, a tej-, a marha- és juhágazat, a vad- és halgazdálkodás, valamint a méhészet olyan területek, amelyeken mind a termelés, mind a foglalkoztatás terén komoly lehetőségek rejlenek.
Említene néhányat a kiemeltként kezelt ágazatok közül, amelyeknél már szemmel láthatóak a fejlődés jelei, az „alagút vége”?
Az egyik terület - amelyre joggal lehetünk büszkék - a borágazat, amelyben eredményesen végbement a technológiai megújulás és az ültetvénytelepítés. Tapasztalhattuk, hogy a magyar borok minősége igen nagy ütemben javult, és a pálinkával sincs ez másként. Büszkék lehetünk pálinka és borkiválóságainkra, de pozitív változásokat figyelhetünk meg más kategóriákban is. Gondoljunk a húsiparra, arra például, hogy milyenek voltak a felvágottak tíz évvel ezelőtt, és nézzük meg, mennyivel ízletesebbek, eltarthatóbbak, jobban, szebben csomagoltak, versenyképesebbek ma. Hasonló a helyzet – és ez már a kézműves termékek kategóriáját érinti –, hogy néhány éve, 2010 előtt, még csak elvétve lehetett valódi gyümölcsszörpöket és lekvárokat kapni, napjainkban pedig mindkettőből bőséges választék található mindenhol, a piacoktól egészen a hipermarketekig. A tejipar esetében más a helyzet, ott jelentős mértékű befektetésekre van szükség, ha olyan termékeket kívánunk előállítani, amelyeket jelenleg nagyrészt importból szerzünk be. Gondolok itt elsősorban az ízesített kefirekre, joghurtokra, pudingokra, túrókrémekre és hasonló, nagyobb hozzáadott értékkel bíró tejtermékekre. Ezek gyártása jelentős beruházást igényel, ami komoly kihívás az ágazat számára. Bízom benne, hogy a tejipar – amely jelenleg Magyarországon elsősorban tejet, sajtot és túrót állít elő – ezekre az igényes területekre is jobban be tud lépni, hiszen az igazán nagy haszon itt érhető el. Vannak olyan piacok, amelyeket még nem tudtunk igazán kiaknázni, a vadhús például ebbe a körbe tartozik. Magyarország a vadászat, a vadhúsok minősége és mennyisége szempontjából – azt hiszem, nem túlzás állítani – nagyhatalomnak számít, ugyanakkor a vadhús egy részét külföldön dolgozzák fel, holott sokkal jobb lenne, ha ezt mi tudnánk megtenni. Jelentős a vadfeldolgozó kapacitásunk, és ha ezt tovább erősítenénk, akkor egy újabb világmárkát építhetnénk ki ebben a termékkörben.
Egy kérdés, amely nem kapcsolódik szorosan a stratégiához, de megkerülhetetlen: A versenyképes ár
szempontjából nagyon fontos az áfa kérdése. Az eddigi tapasztalatok birtokában hogyan látja, melyek azok az ágazatok, amelyeknél leginkább esély van az áfacsökkentésre?
Az élelmiszerek körében minden olyan területen van erre esély, ahol eddig nem volt áfacsökkentés. Ez alól persze lehetnek kivételek, hiszen akadnak olyan luxuskategóriába tartozó élelmiszerek, amelyeknél a tekintélyes áfa indokolt. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy az olyan élelmiszerek tartoznak az áfacsökkentésre esélyesek közé, amelyek az átlagos fogyasztás részét képezik. Természetesen hosszabb időtávra nehéz megjósolni az adók alakulását, de jelenleg világszerte csökkenést mutat az áfa és a többi adónem is. Az infláció gyakorlatilag megállt, az áremelkedés minimális. Biztos, hogy ez az állapot nem tart majd örökké, de most ez az, amiből ki tudunk indulni. Nagyon fontos, hogy más országokhoz képest a magyar gazdasági környezet is legyen barátságosabb, és ebben a kormányunk komoly eredményeket ért el. Befektetőbarát, termelésserkentő gazdasági környezetben tudnak az agrárgazdaság és az élelmiszergazdaság szereplői fejleszteni.
A program céljai között szerepel, hogy a jelenlegi 8 milliárd eurós agrárexport 2050-re 20 milliárdra növekedjen. Jelenleg hány országba szállítanak magyar termékeket, illetve milyen eszközök állnak rendelkezésre az exporttevékenység fokozásához?
A Föld népessége gyorsan növekszik, egyre több élelmiszerre lesz szükség a közeli és távoli régiókban egyaránt. Ez potenciális piacot jelent a magyar élelmiszerek számára is. Az új piacok feltárására megfelelő kapcsolat- és intézményrendszer áll a magyar állam rendelkezésére – gondolok például a Nemzeti Kereskedőházak hálózatára. Természetesen agrárdiplomáciai aktivitásra is szükség van, ezt az elmúlt években tudtuk is produkálni. Jelenleg hatvan-hetven országba exportálunk magyar élelmiszert, de a re-exportot is figyelembe véve termékeinkkel mintegy száz országban vagyunk jelen. A Föld legtávolabbi pontjain is lehet magyar élelmiszerrel találkozni, Japánban például Tokajit, Brazíliában hazai konyakmeggyet, Törley pezsgőt találhatunk a polcokon.
Milyen termékeknél van arra esély, hogy távoli piacokat is meghódítsanak?
A távoli piacokra – a dolog jellegéből adódóan – leginkább a borok, az édesipari termékek, a szalámik, illetve a fagyasztott húsáruk jutnak el. Ezeknél a termékeknél a jelenlegi volumen mellett további komoly lehetőségeink vannak. Az hogy néhány bor eljut a latin-amerikai vagy észak-amerikai piacra, jól mutatja, hogy sokkal többet tudnánk ezekben az országokban is értékesíteni.
Hogyan lehetne ezekben az országokban nagyobb piaci részesedésre szert tenni?
Ezeket a piacokat meg kell győzni, és ehhez marketingeszközök kellenek. Le kell küzdeni a beviteli engedélyek korlátait, össze kell hangolni a különböző minőségi előírásokat. Ezek egy hosszabb távú stratégiában hétköznapi feladatot jelentenek. Számunkra fontos, hogy az igényes piacokra tudjunk termelni. Nem lehetetlen vállalkozás, hogy az agrárium teljesítményét növeljük, hiszen ma 15-20 százalék körüli a fémzárolt vetőmag felhasználása a magyar mezőgazdaságban. Ha ezt az arányt fel tudnánk emelni 80 százalékra, akkor nagyságrendekkel többet tudnánk termelni egyes gabona és takarmánynövényekből. Többet is fel tudnánk dolgozni, ehhez természetesen kell a képzés, a kutatás/fejlesztés, és nem utolsósorban szemléletmód-váltás is, mert ezek nélkül egyetlen stratégia sem lehet eredményes.
A GMO mentesség jelent termékelőnyt a világpiacon?
A GMO mentesség a legfontosabb piaci előnyünk. Az, hogy az országot meg tudtuk óvni a génmanipulációtól, a minőségi élelmiszerek piacán Magyarország legnagyobb versenyelőnye – és bizonyos, hogy ez így marad az elkövetkező évtizedekben is.
A fentieken kívül mi az, ami ön szerint feltétlenül szükséges a magyar agrárium és élelmiszeriparversenyképességének növeléséhez?
Mindenképpen kiemelném, hogy a mezőgazdaságnak szüksége van a szakképzett utánpótlásra, ennek érdekében komoly erőfeszítéseket kell tennünk az elkövetkező időszakban. Az egyetemi képzés különösen fontos ebből a szempontból. Az ágazatot igyekszünk vonzóvá tenni annak érdekében, hogy akik elhagyták ezt a területet, visszatérjenek, hiszen rengeteg jól képzett mezőgazdasági szakember dolgozik jelenleg más területen.
A Magyarország Élelmiszergazdasági Programja 2016-2050 dokumentumot nemrégiben társadalmi és szakmai vitára bocsátották. Az ütemezés szerint hogyan alakul a program további sorsa?
Két hónapot terveztünk a társadalmi és szakmai vitára, már javában érkeznek az észrevételek. Amint már említettem, a dokumentumnak vannak olyan részei, amelyekről már korábban lefolytattuk a vitát, de biztos, hogy ettől függetlenül nagyszámú hozzászólás érkezik. Az összegzést követően a program a kormány stratégia kabinetje elé kerül, azután lesz döntés arról, hogy véglegesen milyen szintű jogszabály legyen: rendelet, határozat vagy más. Szerintem nem az a fontos, milyen szám szerepel egy dokumentumon, melyik közlönyben jelenik meg, hanem legyen egy konkrét, kézzelfogható tartalma, amit az élelmiszergazdaság szereplői, az állam, az agrárkamara és a többi résztvevő is irányadónak fogad el. Úgy gondolom, körülbelül az év végére pontot tehetünk a társadalmi egyeztetés végére.
