Az ősz a legtöbb országban drágulást hozott. Ha kicsit böngészünk a neten, akkor például olyan szalagcímeket találhatunk, hogy Romániában átlagosan 24 százalékkal drágult az élelmiszer az elmúlt öt év alatt, a felmérések szerint Szlovákia valamennyi szomszédos országában olcsóbban táplálkozik a lakosság, vagy hogy Szerbiában idén 8,2 százalékkal emelkedett az alapvető élelmiszerek ára, de olyat is láthatunk, mely szerint "Emelkedett a cukor ára Ukrajnában". Az internetnek köszönhetően azt is megtudhatjuk, hogy a legtöbb szóban forgó országban a polgárok a bérüknek a felét élelmiszerre költik.

Az ukrajnai árak a szerbiaihoz hasonló szinten vannak, noha utóbbi országban a dupláját keresik meg az emberek. A romániai árak pedig (kivéve a húsokét) a mi árainkkal egyeznek meg, az emberek viszont Romániában a horvát bérek felét keresik meg. Egy kis "számtanozás" után az derül ki, hogy Horvátországban egy átlagfizetésből 912 kenyeret, Szlovákiában 480-at, Magyarországon 602-t, Szerbiában 751-et, Romániában 456-ot, Ukrajnában pedig 440-et lehet venni. Ha tehát az árak és a kereset arányát nézzük, még mindig nálunk a legjobb a helyzet. De ez csak abban az esetben lenne igaz, ha nem tudnánk, hogy a polgárok fele nem keresi meg az átlagfizetést. Sajnos ez a legtöbb említett országra jellemző.

Álmodik a nyomor

Egyáltalán nem kell azon csodálkoznunk, hogy még mindig dívik a bevásárló-turizmus. Találni olyan adatot, amely szerint a szerb határhoz közel eső területekről minden második magyarországi polgár külföldre megy bevásárolni. Évente több mint ötmillió alkalommal indulnak a magyarok valamelyik szomszédos országba csak azért, hogy elintézzék a bevásárlást. A leleményes ember igyekszik ott spórolni, ahol tud. Az lenne a jó, ha a nyugati (és északi) országok munkavállalóihoz hasonlóan mi is a keresetünknek csupán a 10-15 százalékát költenénk élelmiszerre.