Újságíró életem felét töltöttem eddig az élelmiszer-kereskedelemben, és ezzel két érdekes foglalkozást ötvözök – mondja cikkünk szerzője, Bajai Ernő, akivel lapunk olvasói 1997-ig főszerkesztőként találkozhattak, azóta pedig rendszeres külső munkatársként.

A mai Élelmiszer olvasói a sorok mögött és között sokféle szakmai tudás, emberség, tapasztalat és törekvés összhatásával találkozhatnak. Régi és mostani szakemberek, gondolatok így vagy úgy, áttételesen ma is hatnak.

Dévényi Zoltán – és sokan mások

A mai Élelmiszer olvasói a sorok mögött és között sokféle szakmai tudás, emberség, tapasztalat és törekvés összhatásával találkozhatnak. Régi és mostani szakemberek, gondolatok így vagy úgy, áttételesen ma is hatnak. Például idézem az 1996. augusztusi szám 7. oldalán megjelent “Köszönet és bemutatás” című cikkemet:

“Amikor bemutatjuk a Balaton Fűszért új vezérigazgatóját, Széles Józsefet (48 éves), nyilvános köszönettel tartozunk az elődnek, a nyugdíjba vonult Dévényi Zoltánnak. E lap szerkesztője a rendszerváltás óta tervezgette nyugati mintára egy élelmiszer-kereskedelmi szaklap indítását. 1992 tavaszán – még mint a Reform újságírója – szezon eleji riportúton jártam a Balatonnál. Dévényi Zoltán is várt Kaposvárott, a Balaton Fűszértnél. A riporthoz szükséges információkat elmondta, majd szóba hoztam az Élelmiszer című lap ötletét. Tetszett neki. Késő estébe nyúló vacsora közben adta át tapasztalatait, s válaszolt ezernyi kérdésemre. Azóta valahányszor megkerestük őt, a legnagyobb készséggel adta tanácsait, s mondta el véleményét. Hirdetési fórumként is fontosnak tartja lapunkat, mert kiskereskedelmi partnereik tájékoztatására a Balaton Fűszért igénybe veszi az Élelmiszer hasábjait. Együttműködésünk folytatásáról nyugdíjasként is biztosította az Élelmiszert”.Persze betartotta a szavát. És itt most hosszú névsor következhetne mindazokról a kiváló szakemberekről, akik interjúval, információval, fontos alkalmi beszélgetések, hirdetések révén hozzájárultak ahhoz, hogy az Élelmiszer húsz éves lett. Őket is köszönet illeti itt és most.

Sörfőzde helyett tésztaüzem Gyermelyen

Olvasom az Élelmiszer egyik idei hírlevelében, hogy Gyermelyen a tésztagyár új malmot épít. Nekem ez azt is jelenti, hogy tovább bővülnek a látnivalóim, ha öcsémékhez megyek. Ők ugyanis Bajnán laknak, a Gyermely után következő faluban. Átlag havonta látogatom meg őket, és utam mindannyiszor elvisz a tésztagyár mellett. Csak bámulom a sok hatalmas tartállyal, raktárépülettel, üzemcsarnokkal óriásira nőtt objektumot. És minden alkalommal eszembe jut Tóth Béla alakja, az egykori Petőfi termelőszövetkezet elnöke, aki 1955 és 1987 között töltötte be ezt a pozíciót.

Az 1980-as évek legelején ismertem meg őt, amikor a Magyar Távirati Iroda német nyelvű napilapjánál dolgoztam. Gazdasági cikkeket kért tőlem a főszerkesztőm. A tésztaüzemről, a gyermelyi téesz melléküzeméről sokat lehetett olvasni abban az időben. Javasoltam a szerkesztőségben, elmegyek a tésztaüzembe, közben pedig kicsit ismerkedek új lakóhelyünk környékével. Ugyanis családommal nemrég költöztünk Debrecenből Perbálra, alig húsz kilométerre Gyermelytől. Nagy naivan előzetes bejelentés nélkül érkeztem egy hétfői reggelen a téesz központjába. Gondoltam, majd csak találok valakit, aki tájékoztat. Egyemeletes szokványos irodaházra és két kis üzemépületre emlékszem. Szerencsémre Tóth Béla éppen az irodájában tartózkodott és szakított rám időt. Rögtön behívott, és szívesen vállalta a beszélgetést, ami egy fél délelőttön át tartott. Elmondta, hogy környékük sem mezőgazdaságáról, sem iparáról nem nevezetes. Szinte a semmiből kellett a Gerecse dombjai között teremteniük valamit, hogy az embereknek legyen megélhetésük. A magas, jó megjelenésű, őszes férfi szinte kifogyhatatlanul sorolta terveit. Legkedvesebb álma egy szövetkezeti sörfőzde volt, amire sehogyan sem tudott engedélyt kapni.

Több mint húsz év múlva

Több mint két évtized múltán, az Élelmiszer főszerkesztőjeként kerestem fel újra a “Gyermely” márka fellegvárát. Bokros Zsigmond akkori vezérigazgatótól kértem interjút. Elvittem neki a kezdetekről szóló, 1980-as cikkem egy példányát.
Az Élelmiszer 1995. július-augusztusi számában így mutattam be a vezetőséget: “Bokros Zsigmond (44 éves) vezérigazgató itt lakik, helyben, 23 éve ez a munkahelye. Az ötfőnyi igazgatóságban mindenki gyermelyi. Hárman a községben laknak, a negyedik a közeli Zsámbékra, az ötödik Esztergomba származott el, onnan járnak be dolgozni. Bokros Zsigmonddal beszélgetve nem annyira a korszerű gyártás megteremtését firtatom, hanem azt, hogy hol sajátították el azokat a marketingismereteket, amelyekkel felépítették a “Gyermely” márkanevet. Vajon a korábbi, nagy tekintélyű téesz-elnök hagyta-e, hogy a fiatalabbak tanuljanak, belenőjenek a vezetésbe?
- Tóth Béla nemhogy hagyott tanulni, de mindenkit kötelezett a továbbképzésre – emlékszik Bokros Zsigmond a korábbi időkre. – Én például a zsámbéki főiskolán szerzett üzemgazdászi képesítésemhez Gödöllőn még az üzemszervezői, majd egy közgazdasági szakmérnöki oklevelet szereztem, és marketing szakképesítést is. Osztalékra a nyereség mindössze egynegyedét szokták fordítani, de több mint kétharmad rész jut a fejlesztésre, tájékoztat Bokros Zsigmond. A kistulajdonosok, nagy részük egyben munkavállaló is, minél nagyobb osztalékban érdekeltek. Szakszervezetükkel azonban sikerült kompromisszumot kötni, hogy a modernizáláshoz szükséges új gépeket megvásárolhassák”.

Jó másfél évtized múltán - napjainkban

Bokros Zsigmond Tóth Béla testvérhúgának fia. A Gyermelyi Holding Zrt. igazgatóságának elnökeként és a Gyermelyi Zrt. igazgatóságának tagjként dolgozik. Ügyvezetőként pedig a cégcsoport logisztikai tevékenységét irányítja. Most a cikk kapcsán elmondta, hogy nagybátyja nyugdíjba vonulása után öt évvel, 67 éves korában meghalt:

- Nyugdíjasként figyelemmel kísérte, dícsérte vagy bírálta gazdálkodásunkat, de mindig bölcs előrelátással és jobbító szándékkal. Én hetente találkoztam, beszélgettem vele. Emlékét Gyermelyen egy, a nevét viselő alapítvány őrzi, amely évente 1 millió forinttal támogatja a község gyermekintézményeit és az általános iskola után továbbtanuló diákjait. Az alapítványi vagyon családja és tisztelői anyagi támogatásából származik és növekszik.
Jelenleg az alapító fia a Gyermelyi Zrt. igazgatóságának elnöke, akinek neve szintén Tóth Béla. A cégcsoport élelmiszeripari tevékenységeit és beruházásait irányítja.  

Most vele készítenék szívesen interjút az Élelmiszer számára, így hatvanas életéveim elején. Egy bekezdés erejéig megemlékeznénk arról a több mint három évtizede történt találkozásról, amikor édesapja egy akkor harminc éves újságírónak nyilatkozott.

Bajai Ernő