Mit tart a legizgalmasabb szakmai sikerének?
Az első, Intersnack-nél töltött munkanapomon, 2019. július 15-én azt a feladatot kaptam a közép-európai ügyvezetőtől, hogy alapjaiban alakítsam át a magyarországi értékesítési modellünket. Akkoriban még a boltra szállítók táborát erősítettük. Értékesítő kollégáink a saját járműveiken juttatták el a Chio és Pom-Bar termékeket a kiskereskedelmi egységekbe.
Az átalakítás célja az volt, hogy a sales-csapatunk ne végezzen a továbbiakban logisztikai feladatokat, minden erejével, tudásával az üzletfejlesztésre fókuszáljon. A feladat nagyon sokrétű volt, az ötlet egyáltalán nem volt népszerű a partnereink körében, hiszen a chips nem az a termékkör, ami a legvonzóbb áruszállítási szempontból.
Az értékesítő kollégáink gondolkodásmódját is át kellett alakítani, hogy ne arra koncentráljanak, hogyan lehet betolni a készletet a boltba, hanem hogyan lehet azt onnan kihúzni. A megvalósítás kicsit több, mint egy évet vett igénybe, a 2020 tavaszán berobbant koronavírus-járvány nem könnyitette meg a helyzetünket.
Ugyanakkor házon belül és kívül is kiváló kollégák segítették a munkámat, így sikerre vittük a projektet és már a modellváltást követő első évben kétszámjegyű volumen növekedést értünk el.
Mit gondol a legfontosabb emberi értéknek?
A másik ember iránti őszinte érdeklődés az, amit a legfontosabbnak tartok. Ez részben empátia, azaz a másik fél helyzetének való megértése. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy kíváncsi vagyok a véleményére, sőt, nyitott vagyok arra is, hogy adott esetben felcseréljem a sajátomat az övével. Sokszor vagyok szemtanúja annak, hogy emberek kinyilatkoztatnak, megmondják a másiknak, hogyan kell bizonyos dolgokat csinálni, és kicsit sem érdekli őket az, hogy a másik erről mit gondol.
Szerintem elég egyértelmű, hogy senki sem tévedhetetlen, mindentudó bölcs. Mind saját magunk, mind a másik fél számára nagyon energizáló tud lenni, ha inkább valamiféle közös, új gondolat fogan meg az interakció során.
Mi jelentette a legnagyobb változást az ügyvezetővé válás során?
Az ügyvezetői kinevezés előtt jellemzően értékesítői munkaköröket töltöttem be. Területi képviselőként kezdtem a pályám, ismerem, értem a sales-hez kapcsolódó feladatokat, kihívásokat. Az új munkakörömben viszont felelősséggel tartozom már a vállalat összes többi funkciójáért, például a gyártást is beleértve.
Láttam már gyárat korábban belülről is, de ez azért egy egészen új perspektíva. Rendkívül tehetségesek az egyes területeket irányító vezető kollégáim és nagyon élvezem, hogy a józan eszemet használva tehetek fel nekik úgy kérdéseket, hogy valójában nem vagyok a terület szakértője, ugyanakkor a beszélgetéseink új ötleteket gerjeszthetnek, amelyek újszerű megoldásokhoz vezethetnek.
Hogyan reagálta le a cég a koronavírus-járvány és az utána következő piaci turbulenciát?
Velünk nagyon jót tett a pandémia – ha szabad egyáltalán így fogalmazni – mert forradalmasította a munkavégzésünk, másfelől elvezetett minket az új kereskedelmi stratégiánk alapjához. A járvány előtt egyáltalán nem hitt a közösségünk a home office és az online platform felszabadító erejében. Azóta rájöttünk, nincs jelentősége, ki honnan csatlakozik egy megbeszéléshez. Sokkal hatékonyabbá váltunk azzal, hogy például az elmélyülést igénylő feladatokat akár otthonról végezzük vagy akár azzal, hogy értékes utazással töltött időt állítunk a szolgálatunkba.
A Covid arra is megtanított minket, hogy a kevesebb sokszor több. Korábban nagyon szétforgácsoltuk az erőforrásainkat, a pandémia viszont megtanított minket arra, hogy csináljunk kevesebb dolgot, például hozzunk innovációkat ritkábban, ugyanakkor azokat támogassuk meg sokkal erősebben, hogy még nagyobbat „szóljanak”. Az értékesítési modellünk átalakítását nagyrészt a Covid által legerősebben sújtott időszakban végeztük és pár év távlatából büszkén összegezhetjük, hogy sikeres, új korszakba léptünk át.
Hogyan töltődik fel egy fárasztó nap, hónap vagy év után?
Nagyon szép családom van, a feleségemmel két tüneményes kislányt nevelgetünk. Számomra a velük töltött minőségi idő az, ami feltölti az elemeimet. A gyerekek érkezése előtt is állandóan jöttünk-mentünk a nejemmel, és ez nem változott meg azóta sem, hogy már négyen vagyunk. Imádok a lányokkal újabb és újabb „kalandokba” keveredni, legyen szó akár csak egy könnyed bringázásról a közeli fagyizóba vagy akár egy izgalmas külföldi kirándulásról.
A hat és fél éves nagylányom már egy ideje ismerkedik a síelés örömeivel is. Az elmúlt télen végre már a két és félévesünk is sílécre állt és az első közös felvonózás abban a varázslatos szlovén síparadicsomban örök élmény marad.
Mit üzenne a jövő generációjának?
A jövő generációjának azt üzenem, hogy soha ne hagyják abba a tanulást! Akarjanak minél többet megérteni a körülöttük lévő világból, legyenek nyitottak a változásra, éljenek együtt azzal, sőt, legyenek ők maguk a változás.
Szerintem először ott „hal meg” az ember, amikor már nem gondolkodik többet azon, hogyan lehetne ugyanazt a feladatot másképp, jobban, gyorsabban, ügyesebben megvalósítani. A világunk extrém módon gyorsul, alakul át. Az egyik legnagyobb bölcsesség az, amit Darwin mondott: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”
Képek: Lukács Dénes
