Talán az olvasó is hallott már arról, hogy a lítium a hangulatzavarban szenvedő emberek kezelésében alkalmazott gyógyszerek gyakori összetevője. Jól ismert tény emellett, hogy a lobbanékonyság, az agresszió és az erőszak kordában tartásában, illetve a drogfüggőség enyhítésében is fontos szerepet játszhat az anyag.

A lítium tömérdek típusú kőzetben megtalálható, és így nyomokban általában jelen van az ivóvízben is.

Egy brit tanulmány az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Litvánia, Japán, Görögország, Ausztria és Olaszország 1286 régióját megvizsgálva tömören arra a megállapításra jutott, hogy ahol az ivóvízhálózatban több a lítium, ott az öngyilkossági kísérletek aránya is alacsonyabb. Lehet, hogy mindez csak véletlen egybeesés, de a lítium egészségügyi hatásait ismerve gyanítható, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn a két körülmény között.

Anjum Memon epidemiológus és a tanulmány vezető szerzője éppen ezért azt reméli, hogy mihamarabb több véletlenszerű „közvízlítiumosító” kísérletet is elvégezhetnek, méghozzá olyan területeken, ahol magas a mentális betegségek prevalenciája, sok az erőszakos bűncselekmény, intenzív a szerhasználat, illetve gyakoriak az öngyilkossági kísérletek. A cél természetesen mind annak felmérése, hogy némi, az ivóvízhálózatba vezetett többletlítiummal mennyiben javítható az egyes területek lakosságának általános mentális közérzete.