Az elmúlt napok sajnálatos rablógyilkossága ráadásul olyan tragikus esemény, melyet követően elkerülhetetlenek a haladéktalan döntések is.
Bűnügyi szakemberek tapasztalata, hogy az elkövető a legtöbb esetben rablás előtt felméri a terepet, a kiszemelt célpontot, környezetét, mérlegeli a lehetséges „zsákmány” nagyságát, a megszerzés körülményeit, a várható ellenállás intenzitását, a lelepleződés lehetőségeit. Fel is készül rá, beszerzi a baseball sapkát, kapucnis pulóvert, sálat, kést, fegyvernek látszó tárgyat, minden olyan eszközt, mely segítségére lehet a rablásban.
A dohányboltok fóliázott kirakatai, bejárati ajtói kiváló terepet kínálnak a rablásokra annak fényében, hogy megakadályozzák a betekintést az üzlet előtt elhaladók részre. Így a rablások számára egyik legkedvezőbb terep a dohánybolt, hiszen így nem kell attól tartani, hogy az üzlet előtt véletlenül elhaladók szemtanúi lehetnek a bűncselekménynek, esetleg meg is akadályozhatják a rendőrség gyors értesítésével. A dohányboltok a betekintést megakadályozó lefóliázott kirakatokkal, ajtókkal „zavartalan” helyszínt kínálnak a bűnözőknek, meg is hosszabbítva a bűncselekmény elkövetésére kínálkozó időt. Ez a körülmény bűnügyi szakemberek szerint egyenesen „vonzóvá” teszi a dohányboltot a bűncselekmények elkövetésére.
A törvény egyébként nem a fóliázást írja elő, hanem azt, hogy a dohányboltba kívülről benézve ne lehessen látni a dohánytermékeket, a dohánybolt fogalmának meghatározásával: más üzlettől elkülönült olyan önálló üzlethelyiség, amelynek külső felületére tekintve dohánytermék nem látható, csak az üzlethelyiségbe belépve.
Egyértelmű, hogy a betekintés lehetőségét zárja ki a törvény, a takarás eszközét, módját már nem határozza meg a jogszabály, ennek alapján akár függöny is lehetne a kirakatban. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a bűnözők számára egy eltakart helyszín igencsak csábító célterep lehet.
Mindenképpen szükséges áttekinteni a trafikok védekezésének lehetőségeit, figyelemmel arra is, hogy a dohányboltok többsége alacsonyabb jövedelmezőségű egység, így a működési költségük nem bírja el például további alkalmazottak, vagy vagyonőrség alkalmazását.
Megoldási lehetőségek közé tartozhatnak a következők is:
● több lehetőséget kínálni arra, hogy dohányboltok − saját döntésük alapján − működhessenek nagy forgalmú helyeken, ahol több az esély az elkövetők lebukására,
● saját döntés alapján zárt helyiségből árusíthassanak dohányterméket, mely során egy kiadó ablakon keresztül adnák át a termékeket,
● a biztonsági riasztó-, kamerarendszerek legyenek beköthetőek monitoring központba, mely riasztás esetén képes betekinteni és hangszórón keresztül akár be is szólni az üzletbe, egyértelművé téve az elkövetőnek, hogy lelepleződött,
● a késleltetett pénzkiadást biztosító pénzkezelő eszközök is csökkenthetik a bűnelkövetés kockázatát (amikor készpénzt kivenni azonnal nem lehet, vagy az alkalmazott nem is férhet hozzá, de ez sem teljesen kockázatmentes megoldás).
A legkézenfekvőbb és leggyorsabb megoldás azonban jelenleg az, hogy a törvény megváltoztatásával lehetővé kell tenni a dohányboltoknak a kirakati, bejárati fóliák eltávolítását, különös figyelemmel arra, hogy az alkalmazottak körében óriási a feszültség, a félelem. Meg kell változtatni így azt az előírást, hogy a dohányboltba kívülről ne lehessen belátni. Önmagában a fiatalkorúak védelme oldaláról a jogalkotás során helyesnek bizonyulhatott a dohánytermékeknek még a látványától is elzárni a gyermekeket, de a bűnügyi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, ennek óriási a kockázata a bűnelkövetés oldaláról.
