Fekete LaszloIv MártaBalogh László
Becsült olvasási idő: 7 perc
Nem kell koronás védjegy több jelentős tojáspiaci szereplőnek

Nincs egység a tojástermelők táborában, állítják komoly piaci szereplők és Thury Attila, a Tojásszövetség korábbi elnöke közös állásfoglalásukban.

TÁMOGATOTT TARTALOM

Pattanásig feszülnek a húrok a hazai tojástermelők között. Az utóbbi időszakban amúgy is rendkívül alacsony tojásárakkal birkózó tojástermelőknél az verte ki a biztosítékot, hogy egy tojóhibrid tenyésztő cégcsoport és néhány támogatója olyan tojás védjegyet akar bevezetni, amely nagyban korlátozná piaci lehetőségeiket és a termeléshez szükséges alapanyagok beszerzését. A kezdeményező azért lobbizik hivatalos szerveknél, hogy a védjegyet közvetve a kereskedőkön keresztül rákényszerítsék a termelőkre és forgalmazókra, majd annak szabályzatában előírják a termelőknek, hogy mit tehetnek és mit nem.

Néhány piaci reakció a koronás védjeggyel szemben

Páva Zoltán az egyik jelentős hazai tojásforgalmazó cég a Magyar Tojás Kft. ügyvezetője szerint ez a kezdeményezés a termelők és forgalmazók közel felét kiszoríthatná a nagyobb piacokról és egy szűkebb csoportot juttatna jogtalan gazdasági előnyhöz. A védjegyet elsősorban nem is tojástermelők, hanem az ágazat más szereplője támogatja, azért lobbizva, hogy valamilyen felsőbb nyomás hatására ráerőszakolják annak használatát a hazai kereskedelmi szereplőkre és így közvetve az oda beszállító cégekre. A jelentős többletköltséggel szemben viszont várhatóan elenyésző lenne a haszon az ágazati védjegyek hazai gyenge preferáltsága miatt. A tervek szerint például a védjegyet használók csak hazai keltetésű napos jércét vásárolhatnának, jelenleg pedig a termelők közel fele más hibridet használ. A baj csak az, hogy ezt a Tojásszövetség súlyával szeretnék elérni, megpróbálva ehhez minisztériumi támogatást is szerezni, olyan kommunikációval, hogy ez a magyar termelők egységes érdeke és kívánsága. Ezzel szemben a valós helyzet egészen más: Magyarországon a NÉBIH adatai szerint 435 regisztrált nagyobb tojótelep van, melyek közül jelenleg 365 működik. Továbbá 156 kisebb tojástermelő telep is tevékenykedik. Ez nagyságrendileg 300 nagyobb és 150 kisebb hazai tojástermelőt jelent, ugyanis vannak olyan cégek, amelyek több teleppel is rendelkeznek. 112 vállalkozás tagja a Tojásszövetségnek.

A tojás védjegyet jelenleg 6 cég alkalmazza, közülük is csak 4 tojástermelő. További 6-8 cég mutat érdeklődést, a többi termelő érdektelen a kérdésben, vagy ellenzi a védjegyet. Így a valós helyzet az, hogy ezt a kezdeményezést a hazai termelőknek csupán 4-5 %-a támogatja. állítja a Magyar Tojás Kft. ügyvezetője.

Mivel a Baromfi Termék Tanácson (BTT) belül működő Tojásszövetség tagjainak csak kis csoportja gondolkodik ebben a védjegyben, korrekt megoldás lehetne, hogy akik ezt a védjegyet akarják használni, megvásárolják azt a Baromfi Termék Tanácstól és önállóan saját szervezésben kommunikálják és finanszírozzák azt, nem pedig a BTT égisze alatt az összes tojástermelő nevében.

Az ágazati tojás védjegyet támogatók azzal is érvelnek, hogy nem csak a magyar származást, hanem egy magasabb minőséget is takar a védjegy. Zimmermann Gyula a 120 000 tojótyúkkal termelő székesfehérvári Aranybulla Zrt. tojáságazat vezetője szerint, attól, hogy rápecsételnek valamit a tojásra, az még nem lesz jobb minőségű. A tojás minőségét összetett tényezők határozzák meg, mint a tyúk fajtája és életkora, az alkalmazott termelési technológia és a tojáskezelés, csomagolás módja. A hazai termelőknek szigorú jogszabályoknak kell megfelelniük, melyek pontosan meghatározzák a tojásforgalmazás feltételrendszerét. Ennek a magyar termelők nagy többségben meg is felelnek és jó minőségű tojást állítanak elő.

Thury Attila a Tojásszövetség korábbi elnöke szerint ez a védjegykérdés mindig is megosztotta a termelőket. Az volt ugyanis a baj, hogy meghatározta, hogy a termelők milyen tyúkfajtát vásárolhatnak és így a termelők közel felét kirekesztette. Volt már olyan, hogy megszavazták, hogy ne legyen ez kritérium, de pár hónap múlva ezt visszaváltoztatták, tájékoztat Thury Attila. Így tehát nincs meg a bizalom már a BTT tulajdonában lévő koronás tojás védjegy iránt, ugyanis, ha annak szabályzatát bármikor ide-oda lehet változtatgatni, akkor a termelők jelentős kockázatnak vannak kitéve. Ugyanakkor a termelők közel fele nem akar azzal a fajtával dolgozni, viszont hosszú és fáradságos munkával építette ki piacát és megélhetését, amit nem akar elveszíteni. „Ha valaki védjegyet akar használni, akkor én a Magyar termék védjegyet támogatnám” – összegzi véleményét a Tojásszövetség korábbi elnöke.

A Farm Tojás Kft. ügyvezetője, dr. Kertész Tamás szerint az a baj ezzel a kezdeményezéssel, hogy az nem a termelőket és a hazai tojáságazat fejlődését szolgálná, hanem más mögöttes gazdasági érdekeket. Így azonban a termelők költségei jelentősen megnövekednének, a termeléshez szükséges alapanyagok közötti választási és beszerzési lehetőségük lekorlátozódna, óriási összegeket kellene áldozni marketingre bizonytalan megtérüléssel. Ezek a tényezők végső soron a hazai tojásforgalmazók nemzetközi versenyképességét csökkentenék. Egy védjegy alkalmazása eltérítené a piaci árakat, amely zavarokat okozhat. Olyan árakra van szükség, amelyek biztosítják a termelők és kereskedők tisztességes megélhetését, lehetőséget adnak a szükséges fejlesztésekre, de megfizethetők a hazai fogyasztók pénztárcájával.  A hazai termelés is csak így tudna növekedni. A piac bármilyen befolyásolása, korlátozása közvetve csökkentheti a hazai szektor fejlődését.

A magyar fogyasztó nagyon ár-érzékeny, nem lehet összehasonlítani pl. az osztrák vásárlóval. Törekedni kell arra, hogy erősödjön a magyar termékek iránti igény, illetve a tudatos vásárlás, de a magyar termékek nem lehetnek lényegesen drágábbak, mert akkor a magyar fogyasztó nem fogja azokat megvásárolni. Nem etikus támogatni egy olyan kezdeményezést, ami néhány gazdasági társaság egyéni érdekét szolgálja, hanem generálisan a magyar termelők és forgalmazók piaci pozícióit célszerű erősíteni – hangsúlyozza dr. Kertész Tamás. Erre kiválóan alkalmas lenne a Magyar termék védjegy használata önkéntes alapon, amely igazodik a Magyar termék rendelethez és egyértelmű közlést ad a fogyasztónak, hogy Magyarországon megtermelt terméket vásárol. Ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy a tojás iránti kereslet szezonálisan nagyon ingadozó és a magyar termelők egész éven át nem képesek kielégíteni az igényeket. Így, ha a kereskedők csak védjegyes tojást kínálnának, akkor lépten-nyomon súlyos ellátási zavarok lépnének fel. A tojástermelőknek és forgalmazóknak a legfontosabb feladatuk, hogy folyamatos és zavartalan ellátást biztosítsanak a kereskedelemnek és a fogyasztóknak – állítja az ügyvezető.

Lehetséges megoldás a Magyar Termék védjegy

A fent idézett cégek képviselői mindegyike egyetért abban, hogy ugyanakkor létezik már egy olyan generális Magyar Termék védjegy a Magyar Termék Nonprofit Kft. kidolgozásában, amely mindenben igazodik a hatályos Magyar termék rendelet előírásaihoz, így alkalmas a tojások védjegyezésére is. 

Kecskeméti Attila, a cég ügyvezetője szerint az elmúlt években a termékek védjegyezése eredet és/vagy minőség alapján jelentősen felértékelődött a gyártói oldalon. Sok védjegy, jelölés született, amelyeknek hátterében többnyire jó szándék munkált. Természetes rendszerfejlődési következmény, hogy ezek nagy része eltűnt, vagy el fog tűnni, mert a létrehozók nem tudtak kellő ismertséget, elismertséget elérni a fogyasztók körében, hogy a rendszer fent tudjon maradni. Ebből a szempontból az ágazati védjegyek a legsérülékenyebbek, mert jellegükből adódóan csak egy szűkebb kör erőforrásait tudják egyesíteni, márpedig egy védjegy sikere igazán egy szemponton áll vagy bukik, ez pedig az, hogy a fogyasztó milyen gyakorisággal találkozik a védjeggyel, és a hozzá kapcsolódó kommunikációval. Még a generális védjegyek többsége is jelentős ismertségi deficittel küzd, nem is beszélve az ágazati védjegyek 1-5%-os aktív ismertségéről. Mindebből az következik, hogy ha a gyártók komolyan gondolják a fogyasztók korrekt tájékoztatását, akkor az erőforrásokat egyesíteni, és nem szétforgácsolni kellene, amire csak a generális védjegyek (KMÉ, „Magyar Termék” védjegy rendszer) lehetnek alkalmasak. Természetesen egy generális védjegy nehezen tud megjeleníteni ágazati specifikumokat, de ha ezek a specifikumok az ágazati védjegy esetében csak a szabályzatokban, és nem a fogyasztók fejében rögzülnek, akkor megkérdőjeleződik ezek létjogosultsága egyébként is.

Jogi aggályok a koronás védjeggyel kapcsolatban

A fent megnevezett cégek képviselői dr. Nagy Csongor Istvánt, a hazai és európai versenyjog szakértőjét, egyetemi docenst kérdezték meg a tervezett ágazati tojás védjegy jogi kereteiről. A szakértő álláspontja az alábbi:

  • Egy védjegy használati feltételeinek megállapítása a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §-ának, illetve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 101. cikkének hatálya alá tartozik. A Tpvt. és az EUMSz. egyaránt tiltja a versenykorlátozó megállapodásokat, külön nevesítve a piac felosztására, az előállítás, a forgalmazás korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására; és a beszerzési források felosztására illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására vonatkozó megállapodásokat.
  • A fentiek alapján ha egy ágazati tojás védjegy előírná, a tojás importjának tilalmát vagy a magyarországi keltető kizárólagosságát, az felvethetné a Tpvt. és az EUMSz. rendelkezéseinek sérelmét, ugyanis azok alkalmasak lehetnek arra, hogy torzítsák a tojástermelők és a naposcsibe előállítók közötti európai uniós szintű és magyarországi gazdasági versenyt.
  • Magyarországi keltető kizárólagosságának előírása különösen aggályos lehet, amennyiben  egyetlen érdekeltségű vállalkozáscsoport felel meg a kérdéses feltételnek. Ebben az esetben ugyanis a tojástermelő vállalkozások beszerzési forrásainak piaca beszűkül, azon adott esetben erőfölényes vagy monopolhelyzet is keletkezhet. Ezen erőfölényes vagy monopolhelyzet eredményeképpen pedig a termelői árak növekedése és a termelési volumen visszaesése következhet be, amely végeredményben a magyar fogyasztók jólétének csökkenésével járhat. 
  • Egy esetleges közjogi ráhatás a kereskedelem szereplőire egy védjegy használata iránt ugyancsak felvethet versenyjogi aggályokat. Tekintettel arra, hogy a fent írt versenyjogi szabályok alapján a versenytárs vállalkozások szabadon állapíthatják meg beszerzési és forgalmazási politikájukat, egy ilyen intézkedés versenykorlátozó megállapodásnak is minősülhetne. Az intézkedést elfogadó, ahhoz igazodó vállalkozások megállapodása ugyanis alkalmas lenne arra, hogy a védjegyet nem használó tojástermelőket kizárják a magyar piaci versenyből.
  • Minden olyan közjogi törekvés, ami az áruk szabad mozgásának korlátozására irányul, uniós jogi előírások megsértése kapcsán is aggályokat vethet fel. Ezek eredményeként ugyanis a tojás kereskedelme és a tojáskeltető vállalkozások üzleti lehetőségei jelentősen korlátozódnának, ami az uniós piacon belüli kereskedelemre hátrányos hatással lévő, nemzeti alapon történő tiltott megkülönböztetést valósítana meg.(x)