Mint írják, a paksi eset jól mutatta, milyen gyorsan kerülhet kényszerhelyzetbe egyszerre több stratégiai ágazat is. A hűtővízellátás biztosításához szükséges munkák idején a hajóforgalomnak várnia kellett, miközben az érkező rakományokra üzemek számítottak, a kikötői rakodáshoz pedig további fuvarok igazodtak.
Egy ilyen fennakadás hatása rövid idő alatt messze túlnyúlik az érintett folyószakaszon – mutatott rá az MLSZKSZ. A szervezet szerint az eset jól érzékeltette, hogy a Duna vízszintje jóval több hajózási kérdésnél, hiszen egyszerre hat az energiatermelésre, az ipari működésre és az áruszállításra.
A magyar belvízi kikötők forgalma már a nyári beavatkozás előtt jelentősen visszaesett. A KSH adatai szerint az első félévben 538,7 ezer tonna árut raktak hajóra, szemben az egy évvel korábbi több mint egymillió tonnával.
Kisvíznél egy hajó kevesebb rakományt vihet, így ugyanannyi áru elszállításához több fuvarra vagy más szállítási módokra van szükség. Ez drágítja a szállítást, nehezebbé teszi a tervezést, a többletköltség idővel a fogyasztói árakban is megjelenik.
A hiányzó termény pótlása is nehezedik
A magyar kukoricatermés 2020 és 2025 között 8,4 millió tonnáról 3,9 millió tonnára csökkent. Jelentős magyar feldolgozóipari kapacitások épülnek a kukoricára, ezért gyengébb hazai termés esetén az alapanyag egy részét külföldről kell beszerezni. A Magyar Gabonaszövetség augusztusi becslése szerint a 2026/27 es szezonban akár 1,5 millió tonna kukorica behozatalára lehet szükség.
A szövetség hangsúlyozza, hogy ezen a ponton ér össze a mezőgazdaság, az ipar és a szállítás problémája. A vízhiány visszafogja a hazai termelést, a kieső alapanyagot importból kell pótolni, miközben az alacsony dunai vízállás éppen az egyik legfontosabb tömegáru szállítási útvonal kapacitását szűkíti. A Duna vízállásának kiszámíthatatlansága így a magyarországi ipari beruházások alapanyagellátására és versenyképességére is közvetlen hatással lehet.
„A tartós vízhiány mára jóval több mezőgazdasági vagy vízügyi problémánál. Víz nélkül kiszámíthatatlanná válik a növénytermesztés és az állattenyésztés, ennek következményei pedig végigfutnak a gazdaságon, a termőföldektől az üzemeken át egészen a fogyasztókig. Ezen a ponton már arról beszélünk, hogy meddig tudjuk fenntartani az élelmiszerellátást és a gazdaság alapvető termelési folyamatait”
– hangsúlyozta Bíró Koppány Ajtony, az MLSZKSZ főtitkára.
Az MLSZKSZ szerint a megoldás része lehet, ha szabályozhatóbbá válik a Duna vízszintje. A vízlépcsők előkészítését haladéktalanul el kell indítani, a szakmai vizsgálatok pedig azt mutathatják meg, hol és milyen műszaki megoldások szolgálhatják legjobban Magyarország vízbiztonságát. A tervezés során ugyanakkor kiemelt figyelmet érdemel a folyó élővilága, a hordalékmozgás és a talajvíz alakulása, valamint a fejlesztések egyéb, környezetre gyakorolt hatása.
A vízszint szabályozása azonban önmagában még kevés, a megtartott vizet el is kell juttatni a kiszáradó térségekbe és a mezőgazdasági területekre.
Az MLSZKSZ szerint ezért most érdemes meghozni azokat a döntéseket, amelyek kijelölik a fejlesztések irányát, biztosítják a finanszírozásukat és kiszámítható ütemet adnak a megvalósításnak. A hosszabb távú beruházások előkészítésével párhuzamosan a meglévő csatornák, tározók és vízpótló rendszerek fejlesztése is gyorsabban hozhat kézzelfogható eredményt.
A Duna hajózhatósága és a kiszámítható áruszállítás feltételei is napirendre kerülnek a 6. Közép Európai Intermodális Konferencián. A CT4EU, az MLSZKSZ és az UIRR közös rendezvényét 2026. október 29 én tartják a budapesti Marriott Hotelben. A konferencia programja és a jelentkezési lehetőség a rendezvény honlapján érhető el.
Borítókép illusztráció: Adobe Stock
