Nem nagyon érdekelné a magyar közvéleményt, hogy mennyi a sertéslétszám, él-e, hal-e a disznós gazda, ha nem vált volna kampánytémává az infláció, azon belül, hogy „egekbe szökött a sertéshús ára”. A rendszeres fogadkozások ellenére az egykori 10 millióról 2,5 millióra csökkent a sertéslétszám, és lehet, hogy hamarosan már csak 1,5 millió lesz. Amikor az afrikai sertéspestis visszaszorítása érdekében gyorsan és drasztikusan korlátozni kellett volna a vaddisznóállományt, a politikusok vaddisznólobbija legyűrte a kiváló természeti adottságokat kihasználni igyekvő disznólobbit. Riport Bácskából.
Akkor itt most lehúztuk a rolót, és lent is marad
– mondja Felsőszentivánon Kuthi Gyula, aki fiatal kora óta hizlalt disznókat. Pedig megvan a 20 hektár föld, ahol a takarmányt termelik, megvannak az ólak, a tudás, még erő és egészség is lenne – de nem akar minden hízóra 9–10 ezer forintot ráfizetni.
2013-ban 3000 forintba került egy mázsa kukorica, egy kiló élő sertésért átlag 400 forintot adtak, de egy ismerős hentesnek akár 500-ért is el lehetett adni. 2021-ben 8–9000 forintra emelkedett a kukorica mázsánkénti ára, vele nőtt a takarmányba keverendő premix, szója költsége, többet kért az állatorvos is, miközben évi átlagban 367 forintra csökkent az élő sertés kilogrammja, írja a 24.hu.
A lényeg: egy 100 kilós sertés önköltsége 45 ezer forint, de csak 35 ezerért lehet eladni.
Kuthiék tipikus falusi kistermelők. A feleség meséli, hogy amikor 1985-ben összeházasodtak, a lakodalom utáni első útjukon elmentek együtt malacot venni. A férje vagyonőrként dolgozott, ott keveset fizettek, muszáj volt kiegészíteni, hogy felnevelhessék a három fiukat. Mindegyikből diplomás lett: orvos, agrármérnök, közgazdász. Nagyon büszkék rájuk. Egy hektár – egy koca, így írják a nagykönyvek, és ők a 20 hektárjukra 20 anyakocát állítottak be, évente 400–450 hízót adtak le. Voltak jobb évek, voltak rosszabbak – sokáig kiegyensúlyozta egyik a másikat, de ilyen, ami most van, még sohasem volt.
A férjnek néhány hónapja maradt a nyugdíjig, a feleségnek 2 éve a „Nők 40” korhatáráig – kész, vége, döntöttek.
Szintén felhagy a sertéstartással a Baján élő Bercsényi Miklós egyéni vállalkozó, aki 1988 óta hizlal turnusonként több ezer sertést a saját telepén. Húsz éve, mikor nagyon olcsó volt a disznó, de úgy látszott, van azon haszon, csak nem a termelőnél, hanem a kereskedőnél, megharagudott, és vásárolt három húsboltot. Azóta a saját földjein termelt takarmánnyal eteti a saját telepén a saját disznóit. Bérben levágatja őket, majd a saját húsüzemében dolgozza fel, és a saját boltjaiban adja el. Csinált egy komplett kis vertikumot, de ebből most ki kell hagynia a sertéstartást, ha nem akarja, hogy elvigye a többi terület hasznát.
A saját takarmányommal nevelt saját hízóm lapockáját 1050 forintért tudom adni a saját boltomban
– magyarázza. „Ugyanilyen lapocka Barcelonából idejött 800 forintért. 2021-ben januártól decemberig minden nap jobban jártam volna, ha csak a piacon veszek import húst, és azt adom tovább. Nincs annál nagyobb hülyeség, mint hogy megtermelem a 9000 ezer forintért eladható, brutálisan nyereséges kukoricát, és megetetem a durván veszteséges, 370 forintos élősúlyú disznóval. Amióta megy a cirkusz az infláció miatt, az élő sertés eladási ára 370-ről 395-re ment föl, miközben az önköltség maradt 480 forint. A magyarországi piaci ár alatt 200–300 forinttal tömegével jön be a hús Nyugat-Európából. Ezt az olcsóbb importhúst veszi a kiskereskedelem, de az állami intézmények közkonyhái, a húsfeldolgozók is – mert ez éri meg.”
Jó pénzügyi helyzetben van viszont a nagyüzemi sertéstartással is foglalkozó, mélykúti Búzakalász Szövetkezet. Ennek oka, hogy föladták a saját értékesítést, és beszállítók lettek a Csányi Sándor üzleti birodalmához tartozó Bonafarm-csoportnál. Onnan kapják a tenyészkocákat, a takarmányt, előírják nekik a technológiát, a 650 kocás telepükön évi 7500 sertést hizlalnak, ezen kívül 10 ezer malacot adnak tovább a Bonafarmnak.
Amíg ez nem volt, mondja dr. Sztantics Péter elnök, minden pénteken ment a telefonálás a vágóhidakra: ki, hány darabot és mennyiért venne. Annak adták, aki éppen többet ígért érte. A vágóhíd meg attól vett, aki olcsóbban adta. Napi árral dolgoztak, amikor megszületett a kismalac, még fogalmuk sem volt, kinek és mennyiért tudják majd eladni. Volt, hogy nem fizették ki a disznót, máskor kevesebbnek mérték, vagy jó néhányat elkoboztak, mert azt állították, hogy a farokrágás miatt gennyes a gerinc mellett. Mindig úgy lett, ahogy a vevő akarta. Mióta odakötötték a csónakjukat a Bonafarm nagy hajójához, a nagy cégé a kockázat jelentős része. Most a Bonafarm nyereségét rontja, hogy drága a takarmány és olcsó a disznó, de a Csányi-birodalomban van föld, takarmánykeverő, nem kell nagyon félteni őket. Ha majd egyszer fölmegy az élő sertés ára, akkor abból is a Bonafarmnak lesz több haszna, a Búzakalásznak a kiszámítható nyereséget jelentő szerződéses ár marad.
Felére csökkenti a kocái létszámát a 2015-ben fiatalgazda-pályázatot nyert Ifj. Rozsi József, aki Sükösdön gazdálkodik. Ennek a pályázatnak az a célja, hogy fiatalokat vonzzon be az elöregedő mezőgazdasági termelői körbe. Negyvenezer eurót lehet nyerni, ami az akkori árfolyamon mintegy 10 millió forintot jelentett.
„3,7 hektárral és 3 anyakocával indultam”, meséli Ifj. Rozsi, aki futballistából lett fiatal gazda. „Kezdetben vásárolni kellett még takarmányt, de időközben a saját és a bérelt földdel együtt már 50 hektáron termelek. A három kocát felfejlesztettem nyolcra, évente 90–100 hízót tudtam előállítani. Borotára, egy termelői csoportba léptem be. Minden évben leszerződtünk a hízókra, az árat ők mondták meg. Volt néhány jobb év, de újabban már ráfizetéses az egész. Szabadtartásos rendszert választottam, a pályázatból ehhez tudtam épületeket létesíteni. Nem is álmodtam 50 vagy 100 kocás telepről, nem adta ki a matek. Látszott, hogy ebben alig van pénz, inkább a növénytermesztést fejlesztettem.”
A pályázat lejárt, a nyolc kocát négyre csökkentettem. Ez a tanya itt az édesapám hobbija volt, mint ahogy a sokféle állat: szarvasmarha, juh, baromfi is. Most a juh nyereségesebb egy kicsit, de önmagában állatot tartani nehezen fenntartható.
Magyarországon az 1980-as évek első felében – a téeszes-háztájis világban – tízmilliónál is több sertést hizlaltak . Már a rendszerváltozás idejére jelentősen csökkent a számuk, de sokan azt várták, majd a szabad világban a kiváló magyar termőhelyi adottságok és a tapasztalat Nyugat-Európához képest is versenyképessé teszi az ágazatot. A sertésállomány azonban egyre kisebb lett, noha mindegyik kormányzat fogadkozott, hogy majd újra fölfejlesztik. Már a kétharmados Fidesz-kormány volt hatalmon 2012-ben, amikor elkészült a 2014-ben induló stratégiai terv, amely az akkori 3,5 milliós sertéslétszámot 2020-ra 6 millióra kívánta emelni. Ehelyett mára mintegy 2,5 millióra csökkent az állomány.
