A vesztésre álló hazaiak
Sárközy francia elnök már 2008-ban politikai programja részéve tette a mezőgazdasági piacokat torzító spekuláció visszaszorítását. Ezt hangoztatva támogatta az uniós agrárbiztosi székig a román Ciolost is. Angela Merkel német kancellár is támogatásáról biztosította azokat a francia törekvéseket, amelyek az árutőzsdei spekulációk megfékezését célozzák. Párizs novembertől vette át a vezető fejlett és feltörekvő nemzetgazdaságokat tömörítő G20 elnökségét, és ennek kapcsán az élelmiszerek és energiahordozók kereskedelmének szabályozását helyezte kilátásba. A német támogatásban szerepet játszhat az is, hogy a francia kabinet korábban kiállt a németek által szorgalmazott pénzpiaci szigorítások mellett. A francia államfő és a német kancellár a gazdasági válsággal kapcsolatban igen figyelemreméltó közös kijelentést tett: az ellenőrizetlen szabadpiac csődöt mondott, és olyan piacgazdaságra van szükség, amely nem tűri a spekulánsokat, s a hosszú távú beruházásokra épít, nem pedig a gyors profitra.
Sárga lap a szabadpiacnak
A másik térfélen küzdő csapat magját egy igen összeszokott, összetartó, nagy befolyású csoport alkotja, amelyhez az érdekek időről időre potens piaci szereplőket (jellemzően exportérdekeltek) sodornak. A pénzpiac moguljai nem bíznak semmit a véletlenre, ezért kezükben tartják a pénzintézeteket és a médiát is. Így amikor a pénzpiac egyéb lehetőségei kezdenek beszűkülni, akkor szabad forrásaikat mezőgazdasági tömegcikkekbe fektetik. A sajtón keresztül igen hatásos hisztériát keltenek, és az árak máris szárnyalnak. Megéltük ezt már 2007 második felében, amikor valóban magas kereslet volt e termékek világpiacán, de a termés és a készletek is magasak voltak, tehát nem volt valódi hiány. A pánikkeltés után aztán hiány is lett. Az ENSZ (mérkőzésünk szempontjából kibic a partvonalon kívül) jelentése szerint a 2007–2008-as időszakban több mint 150 millióval nőtt az éhezők száma a magas agrárárak miatt. A napjainkban, egész pontosan a július második felében kezdődött búzaárrobbanás óta megint valós terméskiesésekre, de nem valós hiányokra hivatkozva tornázzák fel az árakat. A termékmérleg pedig még az előző booméhoz képest is kiegyensúlyozottabb. A számok magukért beszélnek. A Nemzetközi Gabonatanács adatai szerint a búza termése a 2009–10-es gazdasági évben 677 millió tonna. A készletszint 196 millió tonna, miközben a világpiacon mindössze 126 millió tonna fordul meg. Kukoricából a termés 810 millió tonna, a készlet 143 millió tonna, a világpiaci forgalom pedig 86 millió tonna. A búza esetében minden idők harmadik legnagyobb termése és a kimagasló készletszint mellett is sikerült megzavarni a piacokat. Ehhez most olyan erős „vendégjátékosokat” is pályára hoztak, mint Oroszország, majd amikor ez is „fáradni” kezdett, akkor Ukrajna. E „fáradtság” abból látszik, hogy kiderült, még sincs veszélyben az orosz piac ellátása, a 60-61 millió tonnás termésprognózis kiegészül ugyanis azzal a 26 milliós tartalékkal, amely 10-11 millió tonnával haladja meg a 77-78 millió tonnás belső felhasználás mértékét. Ezek az országok jelentős exporttal bírnak, ezért érdekeltek a magas árak fenntartásában. Nem nehéz összehangoltságot látni exporttilalmaik időzítésében…
Nagyhatalmú kispadosok
Az orosz gabonaexport-tilalmat követően, október közepén Ukrajna jelentette be, hogy kvótát határoz meg a gabonakivitelben. Serhiy Melnyk földművelésügyi miniszterhelyettes közölte, hogy a nyári súlyos szárazság miatt bevezetett kvóta 2010 végéig marad hatályban. A kijevi kormány rendelkezése értelmében kétmillió tonna kukorica, félmillió tonna búza és félmillió tonna árpa kivitelét engedélyezik. Az ukrán gabonaexport-kvóták bevezetésére azt követően került sor, hogy Oroszország már korábban leállította a gabonakivitelt. Az ukrán exportkvóták bevezetésének hatására a nagybani búzaárak egy százalékkal emelkedtek még aznap. Kijev becslései szerint a 2009-es 46 millió tonnáról 2010-re 39 millió tonnára esik vissza a learatott gabona mennyisége a rendkívüli hőség miatt. Ukrajna a világ első számú árpatermelője, míg a búza tekintetében a hatodik helyet foglalja el. Ezzel párhuzamosan a következő évi aratásig, úgy tűnik, érvényben marad az orosz exporttilalom is. A következő lépés már jó előre jelezhető: a lecserélt játékos kicsit pihen, majd újra pályára lép. Arra számíthatunk, hogy Ukrajna után hamarosan Oroszország is exporttilalmat fog bevezetni az olajos növényekre, elsősorban a napraforgóra és az abból kinyert napraforgóolajra. A tavalyi termelése ugyanis 5,6 millió tonnára becsülhető, ami 20 százalékkal marad el a megelőző évi terméstől.
Kiállítás helyett kedélyhűtés
Hogyan lehetne a világméretű spekulációnak véget vetni? Csak határozott, a világ vezető gazdasági hatalmainak együttes akarata, fellépése alapján. Szurkoljunk a francia és a német kormányfőnek! Mielőtt bárki azt mondaná, hogy hiszen a magas árak jók a mezőgazdasági termelőknek, elárulom, csak igen kevesen profitálnak közülük a magas terményárakból. Legjobb például épp a magyar termelők szolgálnak. Legtöbbjüknek csak kármentésre elegendő a magasabb ár. Sose feledjük, hogy a terményárak emelkedése idején a mezőgazdák költségei is megugranak. Az agrárolló a tavalyi évben 100 százalék körüli volt, vagyis valóban nőnek a ráfordítások is. A spekulatív árak összezavarják a hagyományos termelő–termeltető viszonyt. Ma ott tartunk, hogy ősszel már az ilyen jellegű perek szezonjáról beszéltünk. A kiszámíthatatlanság sem a termelőnek, sem a felvásárlónak nem kedvez, nem is beszélve a termékpálya további szakaszainak érintettjeiről. Az ellene való fellépés esélyei nem túl jók. Olyan konszenzusra van hozzá szükség, amilyenre a pénzvilágban még nemigen volt példa. A kilátások a téren sem túl fényesek, hogy a mezőgazdasági tömegcikkek piacán egyre gyakrabban számíthatunk a mostanihoz hasonló „kampányokra”. Ennek oka az, hogy a kedvező tapasztalatok miatt e termékek tartósan beépültek a pénzügyi befektetők portfólióiba. Amikor pedig a többi piac (például részvények, kötvények, egyéb árupiacok) gyengén teljesítenek, az agrártermékek hamar „felülsúlyozásra” kerülnek.
A kedélyek hűtése, ami elsődleges célja e cikknek, segíthet abban, hogy csökkenjen a szerződések nélkül tömegcikket előállító gazdák aránya, valamint hogy megelőzzük az olyan vitákat, amelyekre tavaly számos példa közül a legemlékezetesebb talán az volt, amikor termelők és feldolgozók a sajtón keresztül vitatták egymás árait. Ezzel ugyanis minden szükséges érvet a kiskereskedelem kezébe adtak az áremelések elhárítására.
