A Nemzetgazdasági Minisztérium április 21-e óta hatályos rendeletmódosításának lényege, hogy az étkezési tojások kilogrammra vetített egységárának mérete nem térhet el jelentősen a darabáras jelzéstől. A kilós ár feltüntetése már korábban is kötelező volt, de azt az üzletláncok általában nem írták ki, vagy túlságosan kis betűkkel jelenítették meg, így a fogyasztók a különböző méretű tojások árait továbbra sem tudták összehasonlítani.
Pedig a kilós ár a legmegfelelőbb módja annak, hogy a vásárlók ráébredjenek arra: nem biztos, hogy a legkisebb méretű (S-es jelölésű) tojások a legolcsóbbak. Bár az S-es tojások darabonkénti ára többnyire valóban kisebb, súly szerinti összehasonlításban már általában kiderül, hogy a közepes vagy nagyméretű tojások vásárlása éri meg jobban.
Az üzletláncok a kilós ár feltüntetésével eddig azért trükköztek, mert az olcsóbb darabonkénti árú S-es tojásokat vevőcsalogató céllal forgalmazták. E tojások nagy része importból származik, és nem csak kiszorítja a magyar tojásokat az üzletekből, hanem le is töri a hazai árakat. A lajosmizsei Mizsetáp Kft. húsvét előtti, reprezentatív felméréséből kiderül, hogy az importtojások részaránya elképesztő mértékben, 54 százalékkal nőtt tavalyhoz képest a magyar üzletekben. Ezért a behozatal ma már rendkívüli mértékben rontja az egyébként is nehéz helyzetben lévő magyar tojástermelők piaci pozícióit.
A magyar gazdálkodók nem termelnek drágábban európai versenytársaikhoz képest, de az S-es importtojások jóval átlagár alatt érkeznek a hazai piacra, mivel más országok így szabadulnak meg tojásfeleslegeiktől. Az árletörő import egyik nagyon komoly következménye, hogy a hazai gazdálkodók termelési költség alatt kénytelenek értékesíteni. Ezért a behozatal visszaszorítására és az árak gyors normalizálására égetően szükség lenne, mivel a veszteségek miatt a hazai gazdálkodók termelési kedve csökken és a tojáságazat egyre fenyegetőbb „negatív spirálba” sodródik. Ez pedig számos munkahelyet veszélyeztet, illetve azzal a következménnyel járhat, hogy a magyar tojástermelés drasztikus zsugorodásával önellátottsági szintünk tovább csökken, így egyre kiszolgáltatottabbá válunk a nemzetközi tojáspiaci viszonyoknak.
A Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége (Tojásszövetség) szerint az április 21-től hatályos rendeleti szabályozás hozhat pozitív változásokat, ha az új előírásokat a kereskedők betartják. A kilós és a darabonkénti árak összevetésével ugyanis a fogyasztók egyértelműen meggyőződhetnek arról, hogy az esetek nagy részében nem az importból származó, olcsó S-es tojások, hanem a nagyobb méretű magyar tojások megvásárlásával járnak jobban. Az üzletláncok többsége azonban egyelőre továbbra sem tünteti fel megfelelő méretben a kilós árakat, mivel a rendeletmódosítás híre sok helyre nem jutott el. Ezért a Tojásszövetség felhívja a kereskedők figyelmét arra, hogy április 21-e óta a kilónkénti árat a darabárhoz hasonló méretben kell feltüntetniük.
Az úgynevezett A minőségi osztályon belül nagyon nagy (XL-es), nagy (L-es), közepes (M-es) és kicsi (S-es) tojások között tehetünk különbséget – állapítja meg Bede Róbert mesterszakács. Az XL-es tojások darabonként legalább 73, az L-esek 63-73, az M-esek 53-63, az S-esek pedig legfeljebb 53 grammosak.
Tavaly jelentősen nőtt az S-es méret forgalma a kedvező ár miatt, és a kiemelt forgalmú időszakokban (Húsvétkor és Karácsonykor) a vásárlók továbbra is e méretet részesítik előnyben – összegzi a Tesco Globál Zrt. tapasztalatait Subák Gábor, a társaság beszerzője. Megítélése szerint a kiemelt időszakokon kívül az M-es és az L-es tojások forgalma erősödhet. A Tescoban a magyarországi termelői tojás aránya ma a teljes forgalom több mint 80 százalékát teszi ki, és az üzletlánc célja, hogy a magyar részarány elérje a száz százalékot.
