A Horváth István, a sertésprogram koordinálását felügyelő miniszteri biztos vezetésével tartott tanácskozáson résztvevő sertéstenyésztők, élelmiszeripari szakemberek, és nem utolsó sorban tudományos kutatók az ágazat jelenlegi helyzetéből kiindulva vették sorra azokat a teendőket, amelyek révén a sertésprogram megvalósítható. A Kaposvári Egyetem mint helyszín is jó választás, hiszen ez a tudományos műhely volt az elindítója a Dél-Dunántúli Sertésprogramnak, amely szinte az országossal azonos célokat tűzött ki. Mielőtt a tennivalókat részleteznénk, nézzük a mai helyzetet.

Hazánkban jó tíz éve folyamatosan csökken a sertésállomány. 1990-ben még közel 8 millió sertés volt az országban, s 624 ezer kocával számoltak. Bő egy évtized múlva, 2002-ben 5,1 millióra apadt az állomány, a kocák száma pedig 380 ezer körül alakult. 2005 a drasztikus csökkenés éve, amikor már csak 3,8 millió sertést számláltak, tavaly - részben az aszálynak és a takarmányáraknak is köszönhetően - már 3 millió alá zuhant ez a szám.

A helyzet tarthatatlanságát mutatja, hogy hazánkban az egy lakosra jutó éves sertéshús-fogyasztás 25 kg, míg például a szomszédos Ausztriában 58 kg. Ehhez még vegyük hozzá azt, hogy a becslések szerint e csökkent mennyiség fele importból származik.

Amint a tanácskozáson is megfogalmazták, már önmagában az a tény is pozitívum, hogy egyáltalán van sertésprogram, megpróbál a szaktárca valamit tenni, mert amint a számokból is látható, folyamatos a romlás és ennek eddig semmilyen összehangolt programmal nem próbáltak ellenállni. Így juthattunk el odáig, hogy amikor jó ára van a malacnak és a hízónak, már arra sem reagál az ágazat, nem tartanak több állatot.
Természetesen a program annyit ér, hívták fel a figyelmet, amennyit sikerül majd megvalósítani belőle.

Kihasználatlan vágóhidak

A sertéstenyésztést szolgáló stratégiai intézkedések egyikeként a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) 2012-ben felmérte az ágazat kapacitásait. E szerint az úgynevezett nagy létszámú sertéstelepek száma 766, az onnan kibocsátott kocalétszám 223 ezer, és másfél millió a hízóállatok száma. A kisüzemeket tekintve: 9283 gazdálkodó, összesen mintegy 28 ezer kocát tart, több mint 22 ezer gazda 130 ezer hízót állít elő. A számokból is látható, hogy óriási arányeltolódás mutatkozik a nagyüzemek javára. A vágókapacitások 7,8 millió sertés vágására elegendőek, ami a programban tervezett 6 milliós állományhoz bőven elegendő lenne. Nagyobb gond, hogy a vágóhidak jelentős része elavult. Egyrészt felújításra lenne szükség, másrészt modern, nagyméretű vágóhidak kellenének, de még inkább a magas feldolgozottsági fokú termékek előállítására alkalmas korszerű feldolgozók hiányoznak. A feldolgozóipar helyzetét javító, a technikai
színvonal emelését segítő berendezések beszerzésének támogatásához a források 2013-ban de minimis támogatás formájában érhetők el. Ez csak részben megoldás, alapvetően egy-két nagy, akár évi többmillió sertés vágására alkalmas vágóhíd oldaná meg a helyzetet.

Amint elhangzott, a Bona-farm vállalatcsoport tervez egy ilyen beruházást, ahol a saját, illetve integráció keretében előállított sertéseket vágnának le. Hozzátartozik, hogy nemzetközi méretekben még ez sem számít nagy vágóhídnak, hiszen a fejlett sertéstartással rendelkező országokban akár 8-10 millió állat vágására alkalmas üzemek is
léteznek. Az mindenesetre tarthatatlan, hogy jelenleg a húsüzemeink 30 százalékos kihasználtsággal működnek, ami természetesen visszahat az egész rendszerre.

A cikk folytatódik! A további olvasáshoz látogasson a Magyar Mezőgazdaság honlapjára.