A Tárki idei Társadalmi riportjának egyik elemzése a hazai családi vállalkozásokkal foglalkozik. A "Mi lett velük? Egy kiterjesztett esettanulmány tanulságai a középvállalati réteg sorsának alakulásáról 2000–2016 között"-szöveget Palócz Éva és Vakhal Péter írta, melyből kiderül: a vizsgált cégek óriási része eltűnt, csak nagyon kevesen maradtak fent, és még kevesebben tudtak nagyvállalattá bővülni -ez pedig nem hatott jótékonyan a gazdaságra – számolt be a tanulmányról a Menedzsment Fórum /mfor.hu/.
Mint a tanulmány írja, a gazdaságilag erősebb országokban jellemzően nő a középcégek mérete, és elsősorban azok termelnek több pénzt, akik jobban adaptálják a technológiai újításokat. A kevésbé trendkövetők és az alapból kisebbek pedig általában eltűnnek.
A környeztettől is függ
A középvállalatok növekedése ugyanakkor nem csak attól függ, mennyire erős az anyaország gazdasága, mert ebből a szempontból az ottani jogrendszer állapota is döntő tényező lehet. Mivel azonban a gazdagabb országokban általában hatékonyabb a jogrend, így a két állítás nem is mond ellent egymásnak (kivételek persze vannak, pl. a közel-keleti olajnagyhatalmak) – írják.
A dél-európai államokban hagyományosan erősebb a családi kötelék, mint mondjuk Északon, így itt magas a jórészt családi mikro- és kisvállalkozások aránya.
Azzal együtt a nagyobb cégeknek a termelékenysége is nagyobb, még a fejlettebb országokon belül is. A kevésbé fejlett, kelet-közép-európai országokban a leglátványosabb ez a különbség, ami minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a középvállalatokkal itt a külföldi nagyvállalatok kihelyezett gyárai állnak szemben.
Ötvenen...
A tanulmány szemügyre veszi a hazai középvállalatok helyzetének alakulását 2000 és 2016 között. Azért a középvállalatokat vizsgálták meg, mert az nagyon gyenge kör a magyar gazdaságban (2016-ban 4300 középvállalat volt nálunk, Csehországban 6600, Ausztriában 5200), holott stabilizálódásuk és növekvésük az ország gazdasági teljesítmény-növekedésének a záloga. A tanulmány szerzői kizárólag a belföldi tulajdonú cégeket vizsgálták, valamint külön nézték a szárnyaló középvállalatokat, és a lassan kimúlókat.
2000-ben az APEH adatbázisa szerint körülbelül 3350 közepes méretű, azaz 50–249 főt foglalkoztató belföldi magántulajdonú vállalat működött Magyarországon, 40 százalékuk a feldolgozóiparban, 15 a kereskedelemben, 14 az agrár-iparban tevékenykedett. Közülük kb. 1500 - vagyis a 45 százalékuk - élte túl az elmúlt 16 évet, 1800 pedig eltűnt az adatbázisból, utóbbiak közül 90 2015-ben még egész jó állapotban volt, ők nem biztos, hogy földbeálltak, lehet, hogy valamilyen formában újjáalakultak, új NAV-sorszám alatt. A feldolgozóipari és kereskedelmi cégek 45 százaléka élte túl a vizsgált időszakot, a legjobban pedig az infokommunikációs ágazatban hullottak a vállalkozások.
Az 1500 túlélő cégből csak 50 nőtt 250 fő feletti nagyvállalattá – áll az mfor cikkében. Ennek az 50 cégnek az átlagos létszáma a 16 év alatt 128 főről 526 főre emelkedett, átlagos jegyzett tőkéje pedig 287 millió forintról 429 millióra nőtt. Az átlagos saját tőke még erőteljesebben nőtt: 660 millió forintról 3,8 milliárdra, ami a nyereség visszaforgatásának biztos jele.
Kulcs az export
A nagyvállalattá váló cégek a vizsgált időszak túlnyomó részében nyereségesek voltak. Közös vonásuk, hogy amelyiknél csak lehetőség volt rá, növelte az exporttevékenységet, az export átlagos részaránya a teljes értékesítésen belül 2000–2016 között 12 százalékról 20 százalékra emelkedett. Ezeknél 10-15 százalékkal nőtt a bérköltség és az egy főre jutó hozzáadott érték is.
Kb. 600 cég nem tudott nőni, de meg tudott maradni középvállalatnak, átlagosan 105 fővel. Ám lebontva kiderül, hogy a felüknél óriási csökkenések voltak, 30 cég létszáma több mint 100 fővel esett vissza a vizsgált időszakban - a másik felük kisebb-nagyobb mértékben nőtt.
50 fő alá zsugorodott 900 cég az 1500-ból. Ezek egyharmada, 320 cég 10 fő alatti mikrovállalattá vált, közülük is 170 cég már nulla vagy egy főt jelentett be 2016-ban, azaz ténylegesen nem működött. Holott ezen csoport egyharmada 2000-ben még 100 fő feletti vállalat volt.
Az összegzés megállapítja, hogy a 2000. évi középvállalati populáció alig több mint 10 százaléka tudott bővülni, és akár nagyvállalattá válni az elmúlt 16 évben, 90 százalék pedig kisebb vagy nagyobb mértékben zsugorodott vagy eltűnt. Mivel a hazai magántulajdonú középvállalati réteg az elmúlt 16 évben nagyjából állandó létszámú volt, 3200–3400 között mozgott, a megszűntek helyére nyilván újak léptek, akár azáltal, hogy kisvállalat középvállalattá vált, akár úgy, hogy nagyvállalat középvállalattá csúszott le. Tehát bővülni nem, csak stagnálni tudott ez a réteg, ez pedig továbbra sem elég a magyar gazdaság termelékenységének megpörgetéséhez, vonja le a következtetést a Tárki tanulmánya.
A szerzők végül óvatos jóslatba bocsátkoznak: a szöveg zárása szerint a jelenlegi súlyos munkaerőhiány közepette talán felgyorsul a munkaerő átáramlása a nagyobb méretű, fejlettebb technológiát alkalmazó és magasabb béreket fizetni képes cégekhez, ami növelheti az átlagos vállalati méretnagyságot és a nemzetgazdasági szintű termelékenységet. Ehhez azonban elegendő olyan nagyobb vállalatnak kell lennie, amely képes felszívni ezt a munkaerőt.
