A finom és a strapabíró

Bár legalább 124 kávéfajtát ismerünk, a legnépszerűbbek az arabica és a robusta. Az arabicát már 1753 óta főzik; a legismertebb variánsai a Typica és a Bourbon, de ezekből is több variánst fejlesztettek (például a brazíliai Caturrát, vagy a közép-amerikai Ticót). A robusta kiváló instantkávé-alapanyag, és sokkal hálásabb haszonnövény, mint az arabica: a cserjéje 10 méterre is megnőhet, és bár a kávészemei kisebbek, mint az arabicáé, egy cserjén több nő belőlük.

A robusta, ahogy a neve is mutatja, strapabíró növény. Ellenáll a kártevőknek, a betegségeknek, a hőségnek, és remek a terméshozama. Csak az íze nem az. Az arabica  ezzel szemben rettentő érzékeny: már a csekély hőingadozástól is tönkremehet a termés, akárcsak a kávérozsda nevű növénybetegségtől.

A világ kávétermésének 30 százaléka robustából áll, de azt többnyire instant kávékhoz használják. A koffeintartalma magasabb, mint az arabicáé, de nincs olyan sima, árnyalatokban gazdag íze, ezért az ínyencek nem igazán szeretik. Arabica-robusta keverékkel a legjobb kávézók is dolgoznak, de tiszta robustával nem. Az ínyencek számára sovány vigasz, hogy a világ irodistái nem fognak kómába esni, mert a magas koffeintartalmú instant kávé túlélheti az arabicát.

Nem, nem túlzás a túlélés igét használni: az arabicát a kihalás fenyegeti, és ha ez megtörténik, az magával rántja a milliárd dolláros forgalmú kávéipart.

A kávétermelés túlnyomó részét az arabica adja, és ez pörgeti a piacot. Egy olyan növény, ami igen érzékeny a környezeti feltételek megváltozására, és rosszul tűri az esőzéseket és a hőmérséklet-változásokat. Az ipar szereplői joggal érezhetik úgy, hogy egy időzített bombán ülnek.

Unokáink sem fogják inni

2012-ben a brit Királyi Botanikus Kert kew-i központjában készült egy tanulmány, amelyben megállapították, hogy a vadon termő arabica komoly veszélyben van. A kutatók úgy kalkuláltak, hogy évtizedeken belül teljesen eltűnhet a kávé.

Számítógépes modellt készítettek arról, hogy a környezeti változások hogy befolyásolják az arabicatermést. A végeredmény: az őshonos termőterület mérete 2080-ra 85, legrosszabb esetben 99,7 százalékkal csökkenhet.

Dr. Aaron Davis, a tanulmány vezető szerzője szerint már most cselekvésre lenne szükség, és a következő húsz évben komoly lépéseket kell tenni, hogy megmenthessék az Etiópiában őshonos arabicát. Ha ez nem sikerül, a vadon termő arabica eltűnik.

A kew-i jelentésnek akkora visszhangja volt, hogy arra már a kávéiparnak is lépnie kellett. Azóta a kutatók és az etióp partnereik több mint 25 ezer kilométert utaztak az országban; meglátogatták a kávétermő területeket, hogy összevethessék a modellezés eredményeit a valósággal.

Az Index cikke ezen a linken folytatódik.