Felejtsük el egy pillanatra a jegesmedvék helyzetét és fordítsuk figyelmünket az amerikai
mézelő méhek 30 milliárd dolláros piacának küszöbön álló összeomlására.
2006 óta több tízmillió, az almától a cukkiniig száznál is több termény beporzásáért felelős
mézelő méh pusztult el. A US Department of Agriculture (USDA) egyik új beszámolója szerint a tudósok még mindig az ún. kaptárelhagyás (CCD) okának pontos meghatározásával küszködnek, mialatt az óra továbbra is ketyeg.
"A mézelőméh-kolóniák túlélési esélyei pillanatnyilag túl alacsonyak ahhoz, hogy bízhassunk az amerikai mezőgazdasági termények beporzási igényeinek kielégülésében" - írja a tanulmány.
A méhapokalipszis néhány jele: A CCD az elmúlt hat évben körülbelül 10 millió méhkaptárt törölt el a föld színéről, ami kétmilliárd dolláros értéket jelent. A kolóniák halálozási aránya az utóbbi esztendőkben éves szinten elérte a 30%-ot, és míg az Egyesült Államokban 1947-ben 6 millió, 1990-ben pedig még 3 millió mézelőméh-kolónia élt, ezek száma mostanra 2,5 millióra apadt. Ezzel a lefelé tartó spirállal "gyakorlatilag nem marad mozgástér a beporzást végző méhek számában" - írják a kutatók.
Félelmetesnek hangzik? Az is. Vegyük a mandulát. California adja a világ mandulatermésének több mint 80%-át. A csonthéjas gyümölcsöket azonban nem lehet méhek nélkül termeszteni, és csak az ezen növény piacra szánt, 4 milliárd dollár összértékű terményének beporzásához a megmaradt amerikai kolóniák 60%-ára van szükség.
Amennyiben a kihalás a jelenlegi mértékben folytatódik, hamarosan aligha marad elegendő méh a mandula beporzására, és akkor az avokádóról, a fekete áfonyáról, a körtéről és a szilváról még nem is beszéltünk. "Mindössze valamilyen szerencsétlen időjárási körülmény, vagy egy komolyabb mértékű, téli méhpusztulás választ el minket egy pollinációs katasztrófától." írja a tanulmányban Jeff Pettis, az USDA egyik tudósa.
Az utóbbi években a jelenség okait kutatva mindenekelőtt a mezőgazdasági
növényvédőszerekre terelődött a gyanú, és a figyelem középpontjába a vegyszerek
neonikotinoidoknak nevezett csoportja került. A múlt hónapban, válaszul a méhpusztulást
övező, növekvő globális félelmekre az Európai Bizottság két évre betiltotta a neonikotinoidok használatát, az aggasztó jelenség ugyanis több európai országban is felütötte a fejét.
A tudósok mindazonáltal egyre inkább úgy gondolják, hogy a tömeges kihalásért - a kórokozó parazitáktól az alultápláltságon keresztül a növényvédőszerekig - számos, együttesen ható tényező lehet a felelős. A beszámoló szerint például több tanulmány kimutatta, hogy a még nem végzetes mennyiségű neonikotinoidoknak kitett méhek is fogékonyabbak lehetnek a betegségre.
Emellett a mezőgazdaság fokozódó eliparosodásával, és a farmokat egykor övező természetes élőhelyek lerombolásával a méhek nem jutnak elég táplálékhoz ahhoz, hogy közreműködjenek az ember számára szükséges élelem megtermelésében. "Úgy tűnik, hogy az alul- vagy rosszul táplált méhek fogékonyabbak a kórokozókra, a parazitákra és a többi olyan stresszorra, amilyenek például a méreganyagok." - olvasható a tanulmányban.
Hogyan mentsük meg akkor a méheket? Az egyik lehetséges válasz: Tenyésszünk jobbakat! A tanulmány javaslata szerint fokozni kellene az erőfeszítéseket az egyes méhek azon genetikai vonásainak meghatározására, amelyek a CCD feltételezett kiváltó okaira ellenállóvá teszik őket. A beszámolóból az is kiderül, hogy a megfertőződött mézelő méhek egy csoportja akár "öngyilkos kockázatokat" is képes vállalni, hogy megakadályozza a kór továbbterjedését a kolóniában.
A jelentés továbbá orosz és más, "óvilág-beli" méhek behozatalát javasolja a méh-
tenyészállomány diverzifikálása és a CCD-rezisztancia kialakítása érdekében. A legrosszabbra felkészülve a tudósok már meg is kezdték a méhek hímivarsejtjeinek és csíraplazmájának készletezését.
Zamaróczy Ádám
Forrás: huffingtonpost.com
