Hogy a tyúktojás tudott ilyen mértékben elterjedni, az nem véletlen: míg a tojástermelési célra nemesített tyúkok (mert a hús- és tejmarha analógiájára van hús- és tojásbaromfi) évente akár 300 tojást is tojnak (a Tetra SL fajta pl. 315 darabot), addig a kacsák a legjobb, kifejezetten tojásra tenyésztett fajtái is maximum évi 150-170 tojást tojnak (ilyen a 19. században kinemesített pekingi, vagy az 1994-ben Magyarországon, Kiss László által kinemesített Szarvasi K 94). Egyedül az indiai futókacsa lépi át a bizalomgerjesztő évi kétszázas darabszámot.
Ettől függetlenül régen a kacsának is jellemző tenyésztési célja volt a tojás, és nem csak Ázsiában (ahol a kacsa és a csirke relatíve kis helyigénye miatt tudott elterjedni, és ahol a kacsák 60 százalékát még mindig a tojás miatt tenyésztik): a tojás az 1920-as években Európa-szerte a kacsa egyik fő termékének számított. Gasztronómiai értéke magas, a sárgája színe miatt az ételek és sütemények is szebbek lesznek, ha kacsatojással készülnek. A tyúk tojásánál negyven százalékkal magasabb zsírtartalma miatt pedig az ételek ízét és állagát is sokkal jobban lehet vele javítani.
Pontosabban lehetne, ha a második világháborút követően nem tiltják be.
Na, több se kell Önnek, és a Táfelspicc oldalán kiváncsiságból tovább olvassa a cikket.

