A héten a The New York Times részletes vizsgálatot közölt hasábjain a thaiföldi halászati iparban uralkodó borzalmas helyzetről. Mint kiderült a szektor nagymértékben rabszolgamunkára támaszkodik, elsődleges felvevő piaca pedig az Egyesült Államok. Még az év első felében egy kis sziget faluban több száz burmai halászt szabadítottak ki a fogságból, ahol esetenként akár napi 22 órányi halászatra kényszerítették őket, hogy aztán a kifogott halakat minden nap elküldjék Thaiföldre.

A reformok bevezetését sürgető, egyre növekvő nyomás ellenére az iparág akkorára duzzadt, a tengeri munkára vonatkozó törvények pedig annyira átláthatatlanok lettek, hogy az egész ágazat szabályozása rendkívül nehéz feladattá vált. Pillanatnyilag a thaiföldi rabszolga halászok felelősek Amerika legjobb állateledel-márkáinak (Iams, Meow Mix, és Fancy Feast, stb.) alapanyag-ellátásáért. A tenger gyümölcseinek megmaradó részét főleg az állatállomány takarmányozására használják fel.

Részlet a The New York Times írásából:

"Az Egyesült Államok a thai hal legnagyobb megrendelője, az állateledel pedig Thaiföld egyik leggyorsabban növekvő exportcikke, amelynek kivitele 2009 óta több mint megduplázódott, és tavaly már több mint 190 millió dollárt tett ki. Egy átlagos házimacska az Egyesült Államokban évente kb. 30 fontnyi halat eszik meg, ami egy tipikus amerikai fogyasztásának körülbelül a duplája.

Bár az amerikaiak és egyéb nyugati fogyasztók részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik a halászati vállalatokra, hogy az ellátási láncuk nyomonkövethetőségének növelésével védelmet biztosítsanak az illegális halászat és a szennyezett vagy hamisított termékek ellen, látszólag semmi figyelem nem irányul az emberi halfogyasztást, és még annyi se az állatok takarmányozását biztosító munkára.”

A The New York Times (angol nyelvű) oknyomozó riportját teljes terjedelmében ezen a linken lehet elolvasni.

Fordítás/szerkesztés: Zamaróczy Ádám