A műanyag lebomlása köztudottan sokáig tart a természetben, és bár a biomasszából készült alternatívákkal ezt a problémát hatékonyan orvosolni lehet, használat közben ezek a változatok gyakran nem felelnek meg maradéktalanul a rendeltetésüknek.

Egy amerikai tudóscsapat szerencsére nemrég kifejlesztett egy vaníliakivonat-tartalmú bioműanyagot amely amellett, hogy kellően stabil, a fény egy meghatározott hullámhosszának kitéve pillanatok alatt lebomlik.

Az áttörés középpontjában álló szerves vegyület a vanillin, amely a vaníliakivonat elsődleges kémiai összetevője.

Noha ezt az anyagot a hétköznapi fogyasztók főleg ízesítőszerként ismerik, gyomirtókban, kozmetikumokban és tisztítószerekben is meglehetősen elterjedt összetevőnek számít.

A kutatócsoport a vanillint az új bioplasztikot alkotó térhálós polimerek alapanyagaként alkalmazta. Ugyan a 300 nanométeres hullámhosszú fényt az újdonsült vanillinszármazék elnyeli, a normál napsugarak spektrumán kívül esik ez a tartomány, vagyis nem kell attól tartani, hogy szokványos körülmények között spontán degradációba kezd az anyag.

Mesterségesen ugyanakkor még mindig életre lehet hívni az említett hullámhosszú fénysugarakat, és amikor ilyen csóvák kereszttüzébe engedik a derivátumot, az anyag gerjesztett állapotba kerül, és egy olyan kémia kölcsönhatás megy végbe, amelynek következtében a polimer bomlásnak indul.

Amellett, hogy a vanillin alapú bioplasztik ilyen módon gyakorlatilag varázsütésre lebontható, az elsődleges építőköveinek számító monomerekre is szét lehet cincálni, majd pedig minőségromlás nélkül újjá lehet építeni az anyagot. Állítólag a monomerek 60 százalékát lehet megmenteni a visszabontás után, és ezt követően akár egy másfajta, ám szintén kiváló minőségű műanyagterméket lehet „összekovácsolni” az elemekből.

(Forrás: New Atlas)