Ram B. Gupta és kollégáinak magyarázata szerint a kémiai diszpergálószerek használata az egyik leghatékonyabb módja a tengerbe ömlött olajszennyeződések gyors eltávolításának. A diszpergálószerek kicsiny cseppekre bontják az olajat, amelyeket már a baktériumoknak is módjában áll további degradációs folyamatoknak alávetni. Néhány diszpergálószer azonban káros hatást gyakorolhat mind a „takarítóbrigádra”, mind pedig a vízi élővilág maradék részére. Gupta csapata éppen ezért fordult inkább egy jóindulatú, természetes, felületaktív anyag felé, hogy kiderítsék; vajon képes –e elvégezni ugyanazt a „piszkos munkát” a negatív egészségügyi hatások előidézése nélkül is.

A kutatók egy, az élelmiszerekben is használt, nagyon hatékony felületaktív anyagot, a szójalecitint először a lipid összetevőire bontották le. Ez után laboratóriumi körülmények között tesztelték, hogy ezek a lipidek milyen hatékonyan képesek a vízbe öntött olajat lebontani. Azt találták, hogy a vegyületek bizonyos, két kereskedelemben kapható diszpergálószerrel egyező, vagy talán még egy kicsit fokozottabb hatékonyságot is fel tudtak mutatni.

Fordítás/szerkesztés: Zamaróczy Ádám