Lehet ugyan, hogy éppen amikor a gyomrunk a leghevesebben sóvárog az ételek után, a séta elsőre kicsit buta stratégiának tűnik, ám a tudomány szerint működik a dolog.

Egy, a PLOS ONE szaklapban 2015-ben megjelent kutatás keretében túlsúlyos vizsgálati alanyokat két csoportba osztottak be. Míg az egyik kompániának 15 percig fürgén menetelnie kellett a futópadon, ebben a negyedórában a „szerencsésebb” csapatnak a nyugodt üldögélés jutott osztályrészül.

Ezt követően mindenkinek el kellett végeznie egy megterhelő feladatot, majd pedig cukros csemegéket helyeztek eléjük.

A masírozásra predesztinált résztvevők „falhatnékja” érdekes módon a tétlenkedő társaikéhoz képest mérsékeltebbnek mutatkozott, méghozzá azért, mert a testmozgás segít kordában tartani az élelmiszerek utáni, nem testi éhségből fakadó vágyakozásunkat, és így például az ún. „stresszevéstől” is (többé-kevésbé) megóv bennünket.

Szólhat ennél nyomósabb érv egy jó kis délutáni séta mellett?

Fordítás/szerkesztés: Zamaróczy Ádám