A fenntarthatóság gondolata tehát nem újkeletű, ha nem is ezt a fogalmat használták eleink. Mint ahogy a különböző csomagolóanyagok metamorfózisa is évezredek óta természetes velejárója az emberi tevékenységnek. A Tudta, hogy…? 2025 decemberében a fenntarthatóság történetéről szól.
Először a 18. században használták a fenntarthatóság fogalmát
A fenntarthatóság gondolata az erdőgazdálkodással és faellátással kapcsolatos problémák miatt került elő, még a 18. században. A kifejezést először Hans Carl von Carlowitz írta le 1713-ban. Ő volt az erdőgazdálkodás megalapítója, így ő jegyezte az első szakkönyvet is a témáról, amelynek már a címében is szerepelt a fenntarthatóság kifejezés. Az ipari forradalom ezután a fenntarthatósággal és erdőkkel együtt mindent elsöpört, ettől függetlenül a fejlődés és növekedés problémája tartósnak bizonyult.
A modern korban először a Massachusettsi Műszaki Egyetem 1972-ben publikált jelentése vizsgálta a növekedés hosszú távú következményeit. A „fenntartható fejlődés” kifejezés 1980-ban a Nemzetközi Természetvédelmi Unió használatában jelent meg először, és 1992-ben a riói Föld-csúcson lett hivatalos politikai célkitűzés.
Csomagolás a lebomló PLA-bioműanyagok előtt
Különböző anyagok tárolására és szállítására már régóta kiválóan alkalmas volt a kivájt és kiszárított tökhéj, a kókuszdió héja vagy a lopótök. Műanyag táskák helyett pedig ott voltak a fonott kosarak.
Az ókori Egyiptomban használták az első mázas, égetett edényeket, az uralkodó osztály tagjai használták először üvegedényeket. Üvegtartályokat, ahogy ablaküveget is a Római birodalomban használtak szélesebb körben. Bár ebben az időben nem számított olcsó és mindennapi anyagnak az üveg. Ezzel egy időben a világ másik felén, Kínában feltalálták a papírt, amit azon nyomban élelmiszer csomagolására használtak. Jó nagyot ugorva az időben, az amerikai Francis Wolle 1851-ben papírzacskógyártó géppel forradalmasította a papír szerepét a csomagolóiparban. A találmány hasznosítására Wolle által alapított cég ma is létezik, a szintén évszázados múltra visszatekintő International Paper leányvállalataként.
A fémdobozok evolúciója
Az ónnal, cinkkel korrózióállóvá tett vaslemezt valamikor a 14. században találták fel Csehországban. A belőle készült bádogdobozkák az 1700-as évektől terjedtek el sütemény, tea, dohány tárolására.
A bádogdoboz evolúciójaként megjelenő konzervet Peter Durand brit kereskedő szabadalmaztatta 1810-ben. Durand maga nem foglalkozott tartós élelmiszerekkel, inkább eladta a jogokat pár vállalkozónak, akik pár évvel később már az angol hadsereget és királyi haditengerészetet látták el konzervekkel. Ezeket kezdetben még mérgező ólomtartalmú forrasztásokkal gyártották, ráadásul kinyitni csak bajonettel vagy más improvizált módszerrel lehetett, mivel a konzervnyitó feltalálására csak a század közepén került sor.
Az első alumínium italosdobozzal a honolului Primo sörgyár jelent meg a piacon 1958-ban. Az aludobozzal időközben eggyé vált, könnyű nyitómechanizmust 1962-ben fejlesztette ki a legnagyobb amerikai alumíniumgyár, az Alcoa. A fémdobozok az anyagok körforgása szempontjából nagyon jól teljesítenek. Az acéllemezből készült konzervek közel 70 százalék, az alumíniumdobozok 90 százalék feletti arányban újrahasznosíthatók.
Forrás:
https://noramble.co.uk/blog/the-evolution-of-packaging-design-a-historical-overview
https://en.wikipedia.org/wiki/Steel_and_tin_cans
A cikk a Store Insider decemberi számában jelent meg, mely letölthető digitális formában is.
Fotók: Adobe Stock
