Az élelmiszerbiztonság szempontjából egy rendkívül fontos témában hangzott el előadás a SIRHA kiállítás Fórum színpadán. „Sajnos csak az utóbbi években fordítottak rá nagyobb figyelmet, pedig az élelmiszerek csomagolása nem csak a marketing szempontjából fontos – mondta el Szigeti Tamás János, a többek között a csomagolóanyagok vizsgálatát is elvégző WESSLING Hungary Kft. üzletfejlesztési és értékesítési igazgatója. A csomagolóanyagokból ugyanis idegen komponensek kerülhetnek az élelmiszereinkbe, nyolcvan év alatt például átlagosan 300 g csomagolóanyag-származékot fogyasztunk el!

Csomagolóanyagokkal már régóta kapcsolatban állunk, Nicolas Appart például Napoleon korában készítette el első konzervjeit, az Északnyugati Átjáró felfedezői pedig minden bizonnyal a kezdetleges, túlzott ólomtartalmú fémdobozoknak köszönhetően haltak meg – legalábbis az exhumálás után ez derült ki. Lehman szerint minden anyag oldható, még ha rosszul is. A csomagolóanyagok esetében azonban még egy rossz oldódás is veszélyes lehet!

A derék felfedezők haláláért is felelős kioldódás az anyagátadás, vagyis a diffúzió elve szerint történik a csomagolóanyag és az élelmiszer közötti határfelületen – mondta el Szigeti Tamás. A kioldódás differenciálelméleteit kidolgozó (és emellett a kontaktlencse feltalálójaként is elhíresült) Eugen Frick arra is rávilágított, hogy a diffúziós állandó a hőmérséklet emelkedésével arányosan nő. Jó példát jelentenek erre a sütőpapírok, amelyekből többek között szulfátszármazékok, fémionok kerülhetnek át az ételbe.

Emiatt célszerű elkerülni a tűző napon az autóban hagyott ásványvizes palackokból származó italok fogyasztását is, a palackokból ugyanis a magasabb hőfokon jobban kioldódnak a komponensek, de ugyanezen elv miatt okoz kisebb problémát a kioldódás a hűtőipari termékeknél, az alacsonyabb hőmérsékleten ugyanis jóval kisebb a migráció is.

Szigeti Tamás sorra vette a csomagolóanyagok fajtáit, és az azokkal kapcsolatos lehetséges kioldódási folyamatokat. A konzerveknél a belső felület sérülése kapcsán kerülhetnek fémionok, szerves monomerek, stabilizátorok az ételbe, az alumínium pedig nem bizonyított módon, ám egyes vélekedések szerint igenis felelős a hírhedt Alzheimer-kór kialakulásáért.

Ma a csomagolóanyagok biztonsága a gyártó felelőssége, az ellenőrzést az Európai Unióban az többek között a 10/2011/EK rendelete szabályozza. A szigorú szabályozásra szükség is van, hiszen a világon előállított műanyagok 15 százaléka kapcsolatba kerül élelmiszerekkel! A műanyagokból számos komponens kioldódhat, például a kioldási tulajdonságaikat tekintve rendkívül agresszív savanyúságok tárolására szolgáló edényekből. Az ecetsav ugyanis kioldhatja a vegyületeket a műanyagokból.

A színezett papírokból, dátumbélyegzésekből a tintán keresztül kőolajszármazékok áramolhatnak az élelmiszerekbe. Szigeti Tamás kiemelte, hogy a hulladékpapír visszaforgatása környezetvédelmi szempontból ugyan fontos, ám abból nem tanácsos élelmiszerek csomagolóanyagát készíteni.

Gyakran előfordul, hogy a csomagolásra használt különböző fóliák külső, nyomtatott felülete a csomagolóanyag felgöngyöléskor érintkezésbe kerül a belső felülettel, így a tinta az élelmiszerrel közvetlenül kapcsolatba léphet.

A laboratóriumban háromféle vizsgálatot végzünk – mondta Szigeti Tamás. Megmérjük az összes kioldódásból származó anyagot (teljes kioldódás), elemezzük azok kémia összetételét (specifikus kioldódás) és vizsgáljuk azt is, hogy az egyes csomagolóanyagok miként befolyásolják az élelmiszerek érzékszervi tulajdonságait. A csomagolóanyagokat egyébként az élelmiszereket utánzó modelloldatokkal vizsgálják, amelyek nagyon is komoly vegyületek, még akkor is, ha ez a kifejezés leginkább a Pom-Pom meséire emlékeztet. Ezek az oldatok ugyanis olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a csomagolóanyagokkal kapcsolatba lépő élelmiszer. A vizsgálatokkor mindig a legkedvezőtlenebb felhasználási körülményt veszik alapul, a kioldódás megvizsgálásához pedig analitikai méréseket (többek között gravimetriás, tömegspektrometriás, kromatográfiás, elemanalitikai eljárásokat) alkalmaznak. A leggyakrabban a lágyítókat, az antioxidánsokat és a nehézfémeket vizsgálják.

És hogy mi mindenre kell még gondolnunk egy csomagolóanyag helyes kiválasztásakor?

Nos, például arra, hogy a gyorsfagyasztott termékek csomagolása tűrje a hideget, ne repedjen el, a mikrohullámú sütőbe kerülő terméké pedig ne rendelkezzen poláris molekula-részlettel, ez utóbbi reagál ugyanis a mikrohullámokra, és a műanyagedények ekkor könnyen megolvadhatnak.