A slow, mint életmódra vonatkozó fogalom, Carlo Petrininek tulajdonítható, aki a L’Unitá olasz napilap aktivistája és gasztronómiai kritikusa volt. Az 1980-as évek közepén Petrini megalkotta a “lassú étel” [slow food] fogalmát, aminek az alapja a helyi hozzávalók és a helyi feldolgozás, illetve elkészítés volt. Ezt nyílt tüntetésnek szánta az akkor éppen világszerte felfutóban lévő amerikai gyorséttermekkel szemben. Miközben Andy Warhol azt hirdette, hogy “azok a városok gyönyörűek, ahol van McDonald’s”, Petrini tüntetést szervezett új gyorséttermek nyitása ellen Róma központjában - írja hírportáljának cikkében a spanyol El País.

Az ő elszántsága a lassúság, mint felfogás és étkezési mód mellett - mely nem a gyorsaságot, hanem a minőséget, egészségességet és a helyi ételeket részesíti előnyben - megadta a kezdő löketet a slow mozgalomnak. Manapság már beszélhetünk lassú divatról [slow fashion], lassú moziról [slow cinema], lassú városokról (slow cities), lassú oktatásról és végül ezek együtteséről, lassú életről [slow life].

Felelősséggel és sietség nélkül

Az elmúlt évek újdonsága, hogy a slow filozófia meg tudott gyökerezni az áruszállítás területén, ami a gyorsaság által rendkívül meghatározott ágazat. Antonio Iglesias, az ESIC professzora a következőképpen magyarázza a lassú kiszállítás fogalmának jelentését: “A slow delivery nem jelent szándékos lassúságot, hanem a lényege, hogy a kiszállítást ésszerű és kiegyensúlyozott módon tervezzék meg, felhagyva a folyamatos sietséggel. Ez egy nagyon stabil tendencia, aminek a növekedése folytatódni fog, annak ellenére, hogy a fogyasztók nagy része még nem ebbe az irányba húz.”

Iglesias szerint “a sürgős vagy akár azonnali, kettő, négy vagy 24 órán belüli kiszállítás egy fenntarthatatlan állapot, a költséghatékonyság és a káros anyagok kibocsátásának szempontjából is.” Ez a jelenség egy válasz “egy új szokásra és egy hamis szükségletre, amit a pandémia alatti bezártság során szoktunk meg. A gyors kiszállítás megsokszorozza a működési költségeket és hihetetlenül magas környezeti terhelést jelent”.

Felelősségteljes döntés

Iván Maroto, a Negocio Digital y Correos Market igazgatója szerint a slow delivery lényegi eleme, hogy “a felhasználó legyen az, aki a sürgősség fokáról dönthet”. Ez a megközelítés megengedi, hogy “össze lehessen hangolni a szolgáltatás egészét, prioritást adva a tényleg sürgős csomagoknak, és biztosítva, hogy a többi termék ésszerű módon legyen kiszállítva, a megrendelővel egyeztetett módon”.

Végeredményben a slow delivery mögött két nagyon komoly üzenet áll: “A felelősség közös és semmi sem lehet sürgősebb, mint a bolygó megmentése”. Maroto kiemeli, hogy egy “kulturális változás”-ról van szó, aminek lényege a szükségtelen és káros sietség elhagyása. 

Lehetőségek széles választéka

Iglesias úgy véli, “minden szolgáltató végül rá fogja szánni magát, hogy különböző árakat szabjon és valamilyen módon a vásárlókat terhelje a szállítási költséggel. Ennek az ellenkezője, egy egyre hatékonyabb szolgáltatás, aminek a költsége a nullához közelít, ugyanolyan lehetetlen, mint négyzetté tenni a kört”. Előrejelzése szerint: “expressz, prémium és zöld lehetőségek lesznek, és az utóbbiak népszerűsége folyamatosan nőni fog, ahogyan a népesség hozzászokik”.

Marta Serrano, a Camilo José Cela Egyetem munkatársa úgy gondolja, a lassabb és zöldebb kiszállítási módok utat nyitnak afelé, hogy a kínálat kiszélesedjen. Mostanáig a gyorsaság és az ingyenes kiszállítás marketingje dominált, felerősítve az e-kereskedelem felfutása által, amit a pandémia hozott. Következtetése szerint azonban mára eljött az ideje, hogy a jövő szállítmányozásának alapját lefektessék.

Antonio Iglesias, mint logisztikai szakértő, kiemeli, hogy a slow delivery “egy új eleme lesz a modern logisztikának, aminek számos szempontot figyelembe kell vennie az automatizációtól kezdve a technológiai újításokon keresztül az új városi közlekedési eszközökig, illetve gondoskodni kell az erre képzett szakemberekről, akikből jelenleg hiány van”. A jövőben a felhasználóknak hozzá kell szokniuk, hogy némileg többet fizetnek, “egy hatékonyabb és minőségibb, de nem feltétlenül gyorsabb szolgáltatásért”. A kikényszerített sietség korszaka lassan leáldozni látszik. A slow life pedig egy új szövetségessel számolhat, ami nem más, mint: a slow delivery.
 

Forrás: El País

Borítókép forrása: pexels.com