Az alapanyagok hiánya, illetve drágulása sajnos lassan általános jelenséggé válik a gazdaság minden területén, így az élelmiszer-ágazatban is. Mi idézi elő az egyre erősödő alapanyaghiányt, mely területeken lehet a leginkább drasztikusabb hiányra és árváltozásokra számítani? Milyen hatásokat válthat ez ki az ellátási lánc egyes területein? E témákkal kapcsolatban kérdeztük Fórián Zoltánt, az Erste Bank vezető agrárpiaci szakértőjét, aki szerint a fenntarthatósági problémák alapvetően és egyre inkább befolyásolják a most tapasztalható folyamatokat.
A fenntarthatóság nem tréfadolog – kezdi válaszát Fórián Zoltán. A vezető agrárszakértő szerint bár a fenntarthatóság fogalmát a sok következetlen használat máris elkoptatta, így még mindig sok fogyasztó számára nehezen megfogható ez a kérdéskör a gyakorlatban, jelentősége mégis napról napra növekszik. Szempontrendszere beépül a piacszabályozásokba, és nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen költség- és áremelő hatásaival is. A fogalom nemcsak környezeti fenntarthatóságot jelent, hanem gazdaságosságit is.
A PANDÉMIA RÁVILÁGÍTOTT AZ ELLÁTÁSI LÁNC GYENGE PONTJAIRA
Az élelmiszer-értéklánc az elmúlt két évben határozottan erősödött, véli Fórián Zoltán. A lezárások elején érzékelt ellátási problémák nem bizonyultak tartósnak, viszont rávilágítottak a lánc gyenge szemeire. Ezeken azóta világszerte sokat dolgoztak a szakemberek. Előtérbe került az egyes országok önellátása, az ellátási lánc rövidítése, a hazai termékek fogyasztása. Ez nyilván egy lassú folyamat, de láthatóan tartós trend, fogalmazza meg prognózisát.
A pandémia azonban jelentősen felerősítette a gyenge pontokat. Fórián Zoltán szerint kétségtelenül a világjárvány következményei közé kell sorolni a mezőgazdasági termékek differenciált áremelkedését. A szakember úgy véli, a rendkívül élénk ármozgások egyrészt sok „hangulati, pszichológiai” elemet tartalmaznak, másrészt viszont felerősítenek egy sor egyéb hatást, amelyek korábban is befolyásolták a mezőgazdaság termékkínálatát. Ilyenek például az időjárási viszonyok, a munkaigényesség, a termelési költségkülönbségek.
CSÖKKEN A TERMELŐI KEDV A ZÖLDBORSÓ- ÉS KUKORICATERMELŐK KÖZÖTT
A következmények nagyon súlyosan érintik a termékláncokat, hangsúlyozza a szakember. Úgy véli, az egyik leginkább kézzelfogható a csemegekukorica és a zöldborsó, vagyis a legnagyobb volumenű ipari zöldségeink helyzetében bekövetkezett változás. Az előbbi hatások miatt ugyanis a termelési kedv látványosan csökkent ezekben a szektorokban. Különösen a zöldborsó esetében, hiszen immár négy éve hol az aszály, hol a sok eső vagy éppen a tavaszi fagy viszi el a termés jelentős részét. Pedig ez a növény a csemegekukoricával együtt nagyon szigorú menetrendet, technológiai fegyelmet követel – az időjárás mellett ez okozza a motiváció csökkenését. Emiatt pedig a másodvetésű csemegekukorica termelése is csökkenni fog, hiszen sokan vetnek a zöldborsó után csemegekukoricát, így a feldolgozóipar is komoly veszélyben van.
A HELYZET BEAVATKOZÁST IGÉNYEL
A fogyasztó csak akkor tapasztalna termékhiányt, ha az importforrások is bedugulnának, amire azonban csekély az esély. A helyzet azonban mégis beavatkozást igényel, mondja a vezető agrárelemző. A megoldást elsősorban az áremelésben, illetve a célzott támogatásokban látja, amelyekkel a termelési kedvet is életben lehetne tartani. Ez utóbbi nagyon nehéz, hiszen a nagy szántóföldi kultúrákkal elérhető jövedelem és kisebb munkaintenzitás a könnyebb út felé tereli a termelőket, teszi hozzá. A következő ilyen terület a gyümölcstermelés. Az időjárási anomáliák, a betakarítás időszakában fellépő munkaerőgondok miatt egyre több gyümölcstermelő nem tud fenntartható működést elérni. Az import e termékkörökben is tudja ellensúlyozni a belföldi kínálathiányt, ami viszont fokozza a motivációvesztést.
ELBIZONYTALANODTAK A SERTÉSTENYÉSZTŐK ÉS A REPCETERMESZTŐK IS
A sorban a sertésszektor következik, ahol az árak egészen mostanáig tapasztalt esése és a költségek drasztikus emelkedése elvitte a jövedelmet. Ez a koncentrálódás növekedése mellett a hazai vágóalapanyag szűkösségét is eredményezheti. A piaci kihívásoknak nem fog tudni mindenki megfelelni. Látható, hogy elnyert beruházási támogatások mellett is elbizonytalanodnak a termelők, a költségemelkedések erre még rá is tesznek egy lapáttal, sorolja az okokat az elemző.
A szántóföldi kultúrák közül a repcetermesztésben figyelhető meg jelentős területvesztés, de ennek okai között első helyen a neonikotinoidok kivonása áll. Ezáltal nehezebbé vált a növény hatékony termelése, így idén is jelentősen csökkennek a repcetermő területek. Látható, hogy a kiemelkedő repceárak sem tudják ezt trendet megállítani. Európai szinten már stabilizálódni látszik a repceterület azon a ponton, ahol a vetésforgóban való helyettesíthetőségének korlátja van, tájékoztat Fórián Zoltán.
NÖVEKEDHET A KONCENTRÁCIÓ
Ezek a legkritikusabb, leginkább súlyos helyzetben lévő élelmiszer-értékláncok jelenleg a vezető agrárelemző szerint. Érzékelni kell, hangsúlyozza, hogy az összes többi termékláncnál is egy új költség-ár egyensúly kialakulására van szükség. Ez az előttünk álló hónapokban nagy valószínűséggel meg is történik. A magas növényárak némileg mérséklődni fognak, de nem térnek vissza korábbi szintjükhöz, miközben a költségoldalon az áremelkedések még messze nem értek véget. „Ezért mondom azt, hogy új árszint fog kialakulni. Ebben a helyzetben nem mindenki találja majd meg a számítását, így várhatóan üzemek fognak gazdát cserélni, növekedhet a koncentráció, de ezzel együtt az értéklánc hatékonysága is. Ilyenkor a beruházási képesség kiemelt életképességi tényezővé válik” – hangsúlyozza a szakember.
A KORSZERŰ TECHNOLÓGIÁK MEGOLDÁST JELENTHETNEK AZ ARANY KÖZÉPÚT MEGTEREMTÉSÉBEN
Visszakanyarodva a fenntarthatósághoz: a környezetgazdálkodási kihívások nem választhatók el a gazdasági fenntarthatóságtól. Mindkét szempontrendszernek egyszerre kell megfelelni. Erre a korszerű technológiák lehetőséget is adnak. A gond akkor kezdődik, ha a piacszabályozás oly mértékben szigorodik, hogy már nem teszi lehetővé ezen fejlesztések megtérülését. A Közös Agrárpolitika minapi elfogadása azt mutatja, hogy van arany középút a zöld feltételek szigorítása és az életképes, a fogyasztó igényeinek megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszer-előállítás között. E középút azonban politikailag ingatag, sok támadásnak van kitéve, összegzi elemzését Fórián Zoltán.
(A cikk a Store Insider decemberi számában jelent meg.)
