Az ÖRT összesen 1211 darab, november utolsó hetében megjelent reklámot elemzett abból a szempontból, hogy a reklám tartalmaz-e felszólítást a kiskorúak felé, hogy vegyék rá szüleiket a reklámozott termék megvásárlására. Ez a több mint 1200 reklám az azon a héten megjelent összes televíziós és sajtóhirdetést jelenti.
Az ÖRT vizsgálata szerint a reklámok közül egyben sem volt rábeszélésre való felszólítás” vagy ilyen helyzet bemutatása. A nemzetközi szakirodalom „pesterpower” névvel illeti azt a reklámot, amely bátorítja a gyerekeket, hogy „nyaggassák” a szüleiket a termék megvásárlására. A szakirodalom kitér arra is, hogy a dolgozó szülők miatt nagyobb szerepet kapnak a gyermekek a vásárlási döntésekben. Az erre építő, a saját döntésüket keresztülvivő magatartásra felszólító, arra mintát adó (pesterpower) reklám alkalmazása etikailag (majd később jogilag is) tiltott.
A vizsgált 755 reklámfilmből 243-ban (36 százalék) jelent meg gyerekszereplő, míg a 456 sajtóreklámokból mindössze 26-ban (6 százalék), és mind az 1200 reklám megfelelt a szabályoknak.
„Úgy vélem, nagyon fontos, hogy széleskörben megismerjék, hogy milyen szempontok szerint elemeztük a reklámokat – fogalmazott Fazekas Ildikó, az ÖRT főtitkára. – Például nem csak azt vizsgáltuk, hogy szóban megjelenik-e a felszólítás a rábeszélésre, vagyis a reklám arra szólítja-e fel a gyereket, hogy kérje meg a szüleit, (vagy más felnőttet), hogy vásárolják meg számára a terméket („Szólj anyukádnak, hogy vegye meg!). Hanem arra is kitértünk, hogy megjelenít-e a reklám olyan szituációt, amelyben a gyermek megmutatja, hogy a termék elérhetőségének módja, ha azt a szüleitől kéri („anya, apa vegyél nekem”, „kérem”, „akarom”). Sőt a „rábeszélés” magatartásban való megjelenítését is megnéztük (nyafogás, hiszti, sírás, kiabálás - vagy akár a termék bevásárlókocsiba való – szülői beleegyezés nélküli – bepakolását) - tette hozzá a főtitkár.
Az ÖRT szerint a nemzetközi szakirodalom elsősorban a 4-6 éveseket nevezi meg, mint a „nyaggatás” lehetséges alkalmazóit, mint olyan gyermekeket, akiknek még nincs saját vásárlási lehetőségük (zsebpénz), de már a reklámok szempontjából annak egyes magatartásra való felszólítására fogékonyak lehetnek. Ugyanakkor jelen esetben a Magatartási Kódexnek megfelelően a 18 éven aluliak megjelenítését vizsgálta szervezet.
A vizsgált reklámok egyébként elsősorban a termék használatának módjáról, valamint az általuk előidézett örömről, nem pedig a vásárlás tényéről, valamint nem az elérhetőség módjáról szóltak. A gyermekszereplő „funkciója” a reklámban, hogy a családot jelképezze, ahol a teljes család képéhez a gyermek is hozzátartozik. Itt pedig egyértelműen másodlagos szerepük van, a nyaggatásnak sem értelme, sem szerepe nem lenne - áll az ÖRT közleményében.
